Challenger-katasztrófa: 25 éve történt

Huszonöt éve, 1986. január 28-án következett be az űrhajózás történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája: a Challenger amerikai űrrepülőgép nem sokkal a start után felrobbant, a személyzet hét tagja életét vesztette.

A második amerikai űrrepülőgép (az első a Columbia volt) 1983-ban állt szolgálatba, és a végzetes útig kilencszer járt a világűrben. Utolsó küldetésén egy "civil" is volt a fedélzetén: Christa McAuliffe tanárnőt tízezer jelentkező közül választották ki, hogy a kozmoszból közvetített tévéadásban mutassa be az iskolásoknak az űrrepülőgépet, az ott folyó munkát.
Az előjelek nem voltak kedvezőek: a startot többször is el kellett halasztani, még a végső időpontként kijelölt január 28-án reggel is, mert az éjszakai fagy miatt jég borította az indítóállványt. A jegesedést nem sikerült teljesen megszüntetni, a rajtot mégis elrendelték, és a Challenger helyi idő szerint délelőtt 11 óra 38 perckor a magasba emelkedett.

Az élő tévéközvetítésnek köszönhetően világszerte százmilliók láthatták, amint 73,213 másodperccel később a mintegy 15 kilométer magasan, 2349 kilométeres óránként sebességgel száguldó űrrepülőgép az Atlanti-óceán fölött felrobbant, és három részre szakadt. A roncsoknak csak mintegy felét sikerült kiemelni a víz alól - érdekesség, hogy a fedélzeten szállított amerikai zászló érintetlenül került elő.

A tragédiában életét vesztette Francis Scobbee 46 éves parancsnok, Michael Smith 40 éves pilóta, Judy Resnik 36 éves, Ronald McNair 35 éves, Ellison Onizuka 39 éves, Gregory Jarvis 41 éves űrhajós és Christa McAuliffe 36 éves tanárnő. A személyzet után tizennégy félárva gyermek maradt. Gyászszertartásukon Ronald Reagan elnök is részt vett. Az asztronauták emlékét a 3350 és 3356 közötti sorszámmal bejegyzett kisbolygók őrzik.

A katasztrófa okait kivizsgáló bizottság jelentése szerint a jobb oldali szilárd hajtóanyagú gyorsító rakéta alsó és középső része közötti szigetelő gyűrű a hidegben veszített rugalmasságából, és a rakéta illesztése átégett. Az űrsikló a kicsapó lángok és a fellépő aerodinamikai erők hatására több darabra esett. Valószínűsíthető, hogy az űrhajósokat szállító kabin egyben maradt, a nyomáscsökkentés miatt már eszméletlen személyzet számára a vízbe csapódás vált végzetessé. Az űrsiklóprogram, sokkal szigorúbb biztonsági előírásokkal, csak 1988 szeptemberében folytatódott.

A Challenger katasztrófáját szinte napra pontosan megelőzte 19 évvel korábban az Apollo-1 tragédiája: 1967. január 27-én a földi felkészülés közben égett bent három űrhajós a fülkében. Újabb tizenhét év után, 2003. február 1-jén a Columbia űrsikló és hétfőnyi legénysége semmisült meg a Földre való visszatérés közben; a katasztrófát vélhetőleg a hőszigetelés egy, a kilövéskor levált darabja okozta.

A harmincéves űrsiklóprogram utolsó küldetésére április 19-én indul az Endeavour, azonban ezt a missziót is tragédia árnyékolja be: a kijelölt parancsnok, Mark Kelly felesége, Gabrielle Gifford demokrata párti képviselőnő ellen januárban követettek el majdnem végzetessé váló merényletet. (Néhány napja a NASA bejelentette, hogy júniusra tervez egy "ráadás repülést" is, ehhez azonban még nincs meg a pénzügyi fedezet.)