A Lélekbúvár rovat eheti számában az étkezési zavarokkal, köztük a bulimiával és az anorexiával foglalkozunk.
A két betegséggel kapcsolatban érdemes leszögezni azt a tényt, hogy mindkettő mögött a soványság utáni kóros vágy áll, de míg az anorexia esetében a beteg mindenféle táplálékot megtagad magától, a bulimiás bőségesen lakmározik, de evés után szinte azonnal felkeresi a mellékhelységet, és kifinomult technikával - gyorsan és halkan – kihányja, amit néhány perccel azelőtt elfogyasztott.
A bulimia leginkább a fiatal nők betegsége. A betegek engedve késztetéseiknek kontrollálatlanul esznek, majd kísérletet tesznek az étel eltávolítására hányás vagy ritkábban hashajtók segítségével. Ez lehetővé teszi, hogy a páciens úgy adja meg magát a kínzó evési vágy kielégítésének, hogy közben ne kelljen tartania elhízástól. A betegek bőségesen fogyasztanak folyadékot is, ezzel egyrészt teltségérzetüket növelik, másrészt megkönnyítik a gyomor kiürítését.
A bulimia következményei előbb a fogazaton látszanak meg, ugyanis a hányással
kiürülő gyomorsav sem a fogzománcnak, sem a fogínynek nem tesz jót. A gyakori
hányás másik nagy veszélye a nagy vízveszteség, ami kiszáradáshoz és ennek
következményeképp igen kellemetlen vese és húgyúti fertőzésekhez, valamint a
káliumegyensúly felborulásához vezet, ami szívritmuszavarokat idézhet elő.
A bulimia okait még nem sikerült pontosan meghatározni, de magyarázható a testkép torzult észlelésével is, amikor a beteg kövérebbnek látja magát a valóságosnál, és az ideális testsúly elérésének, a kor nőideáljának való megfelelés vágyával.
A bulimiát súlyos élettani következményei miatt semmiképpen sem szabad holmi tinédzserkori szeszélynek tekinteni. Annak ellenére, hogy a betegség okairól kevés biztosat tudnak, a kezelése lehetséges. A hagyományos pszichoterápiával feltárhatók a betegség személyiséggel kapcsolatos okai, a viselkedésterápiák pedig az evési szokások megváltoztatásával segítenek a bulimiás beteg kontrolljának megerősítésében.