Búcsút tartottak a Székesegyházban
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében a székesegyház titulusa Urunk mennybemenetele, búcsúját minden évben az ünnep napján tartják.
Ekkor emlékezünk meg Krisztus mennybe emelkedéséről, mely az apostolok szeme láttára, a feltámadás utáni negyvenedik napon történt. Eltávozása előtt azonban Jézus megígérte, elküldi a Szentlelket, és tanúi lesznek Jeruzsálemben, egész Júdeában, Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig (ApCsel 1,8). Ezek a tanúk a világon mindenütt élő keresztények, olyan Krisztushívők, akik megtöltötték csütörtök este a szatmárnémeti székesegyházat is.
A búcsúmisét celebráló Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök a bevonulást követően a nap reggeli zsolozsmájának himnuszára emlékezett, amikor idézte a benne szereplő kérést: „Vidd fel a mi szívünket is oda, ahova Te emelkedtél, és onnan küldd el nekünk a Szentlelket! Kérjük, hogy a mi szívünket is emelje föl oda, ahol Ő van, hogy valóban az odafenn valókat keressük, és küldje el nekünk is a Szentlelket egyfolytában, hogy meg tudjunk maradni az Isten országa keresésének az útján."
A búcsúmise szentbeszédét Ft. Hankovszky Ferenc püspöki helynök mondta, ebben az isteni dimenzió követésének fontosságára irányította a hívek figyelmét. Mikeás próféta Istenkövetését állította példaként, aki töprengett, kereste, hogyan lehetne élete a Mindenhatónak kedves: „Nem is olyan rég az Ószövetséget olvasva döbbentem rá, hogy az elmúlt 2700 év alatt, amikor Mikeás próféta élt, elvesztettünk egy dimenziót. Olyan büszkék vagyunk civilizációnk fejlődésére... Tudatosan mondom, hogy civilizáció és nem kultúra, mert a kettő nagyon különbözik. A civilizációnk, technikánk fejlődött, a kultúránk viszont sokszor úgy érzem zsugorodott, mert veszendőben van egy dimenzió - az, amit úgy nevezünk, hogy ott fent, ahová az Úr Jézus a mai nap visszament.
Ft. Hankovszky Ferenc az isteni dimenzió keresésének jelenbeli kitűnésére mutatott, emlékeztetve, hogy ma többnyire csak a materiális javakkal törődünk: „Ki gyötrődik ma emiatt, hogy Isten kegyelmét hogyan kapja meg, hogy helyesen álljon meg, vagyis éljen Isten előtt? A mi kis világunk izgat bennünket, esetleg egy kicsit a nagyvilág is, ami belefér szolidaritás címén egy esti híradóba, ha valami katasztrófát látunk."
Hívek az ünnepi szentmisén
Hankovszky atya az értékesen megélt és értéktelenül elvesztegetett élet kettősségét két levél ismertetésével igyekezett a hívek elé tárni. Az egyikben Szent Pál tekint vissza a földi- és készül az örök életre, a másikban egy névtelen haldokló tekint semmiből, a semmibe. Ezzel emlékeztetett, egyszer nekünk is számot kell adnunk, és talán meg kell írnunk életünk búcsúlevelét. „Hogy milyen lenne a mi levelünk, az dönti el, van-e értelme és célja az életünknek, és mi az. Nem tudom, milyen válaszokat adnál, de azt tudom, hogy Pál egy szóval felelt: Krisztus! Krisztus lényét valósította meg, amíg élt. Ez volt életének értelme és célja."
A szentmise végén Ft. Hársfalvi Ottó általános helynök, a Székesegyház plébánosa köszönte meg mindenkinek a részvételt és a segítséget, majd a hívek elimádkozták a búcsúnyeréshez szükséges imákat.
