Brüsszeli jutalomkiránduláson a kölcseysek
"A mi Európánk " elnevezésű Európai Uniós ismeretek témakörben meghirdetett nemzetközi verseny nyerteseiként, a Lázin Áron (XI. E), Nagy Balázs (XI. E), Borneas Cristian (IX. B) alkotta csapatunk és Kürti Tünde tanárnő, Dr. Ujhelyi István, Európai Parlamenti képviselő felajánlásának köszönhetően, egy brüsszeli hosszú hétvégés jutalomkiránduláson vett részt. Lázin Áron beszámolója.
Izgalommal vágtunk neki az útnak, ugyanis négyünk közül hármunknak ez volt az első repülőgépes utazása. Kora reggel indultunk Debrecenből, s röpke két óra után már landoltunk is a brüsszeli Charleroi reptéren. Innen transzferbusszal kb. egy órányi utazással megérkeztünk a szállásunkra, aztán egy gyors reggelit követően már el is kezdtük a város felfedezését.
Első utunk az Európai Parlamentbe vezetett. Az itt tett séta során betekintést nyerhettünk az intézmény működésébe és a képviselők mindennapjaiba. Nem csupán a grandiózus épület és a tudat, hogy Európa központjában vagyunk, volt különleges számunkra, hanem az a nyüzsgés is, amely ott fogadott bennünket azon a napon (június 24), amikor az Egyesült Királyság polgárai az Európai Uniótól való elszakadás mellett döntöttek.
A fél napot felölelő parlamenti sétát a közeli Parc du Cinquantenaire-ben, vagy másként Jubelparkban pihentük ki, ahol a tér végén található diadalív megtekintése után az autómúzeumot is meglátogattuk.
Második napon, elhagyva az Európa-negyednek nevezett részt, Brüsszel történelemi központját céloztuk meg. Átvágva a város legnagyobb parkján (Parc de Bruxelles), először a Királyi Palotát tekintettük meg. Innen elsétáltunk a Világörökség részét képező főtérre, a Grote Markt-ra, amely Európa egyik legrégebbi piactere, a város turisztikailag legfontosabb látványossága. A tér egyedi jellegét a barokk és gótikus stílusban épült céhházak adják, melyeknek homlokzatát a céhek tevékenységét kifejező motívumok díszítik. A céhházak mellett a főtér látképét a Brabanti hercegek palotája, a Helytörténeti múzeum és a Városháza épülete határozza meg. A főtértől pár méterre található a Pisilő kisfiú szobra, mely a maga 60 cm-es magassága ellenére a város egyik fő látványossága, mely turisták tömegeit vonzza. Mivel a szobor közelében - kis túlzással - egymást érik a waffel (gofri) árusok, nem hagyhattuk ki azt a kulináris élményt, amit ennek a tipikusan belga desszertnek a megkóstolása nyújtott. Utunkat a Szent Mihály és Szent Gudula székesegyház megtekintésével folytattuk, majd elsétáltunk a régi városfalhoz.
A kötelező brüsszeli látnivalókból kettő volt még hátra: az Igazságügyi Palota valamint az Atomium. Előbbi a világ leghatalmasabb bírósági épülete, a város egyik dombjára épült, arra a helyre, ahol évszázadokig a kivégzéseket hajtották végre, utóbbi a brüsszeli világkiállításra készült acélépítmény, amely többmilliárdszoros nagyításban jeleníti meg a vas tércentrált köbös kristályrácsát.
Harmadik nap a Brüsszeltől kb. 100 km-re található középkori kereskedővárosba Brugge-be vonatoztunk. A várost a csatornák, a szűk, macskaköves utcák és a több száz éves épületek olyanná teszik, mintha a mesék lapjai közül esett volna ki. Befizettünk egy sétacsónakázásra, ahol egy kb. fél órás utazás keretében megmutatták a város fontosabb nevezetességeit. Nyakunkat behúzva haladtunk az alacsony hidak alatt, hattyúk úszkáltak mellettünk és közben gyönyörködtünk a takaros utcákban, templomokban és a Világörökség listáján szereplő begina házakban.
A csónakból megismert látnivalókat aztán gyalogosan is felkerestük, elsétáltunk a piactérre, a vonzóbbnál vonzóbb csokiboltos utcán át a Burg térre, a Szent Vér bazilikához, ahol állítólag Krisztus véréből őriznek néhány cseppet, a Városháza épületéhez, aztán találomra tettünk néhány kisebb sétát a vonatindulásig. Visszatérve Brüsszelbe kipróbáltuk a híres belga sültkrumplit és megtapasztaltuk milyen érzés Belgiumban szurkolni a magyar foci válogatottnak, ha a belgák ellen játszanak. Programsorozatunk ezzel az epizóddal ért véget, másnap reggel indultuk a reptérre, s kora délután fáradtan, de élményekkel telve megérkeztünk Szatmárra.
