Fred már a 2. percben gólt szerzett, amikor Arbeloa elnézett egy beadást, a labda Neymar sarkáról véletlenül középre pattant a csatárhoz, aki ugyan elesett, ám a földön hasalva is berúgta a labdát, mielőtt Casillas rávetődött volna.
A spanyol csapat olyan volt, mint egy leeresztett gumimatrac, a szokásos tikitakának nyoma nem mutatkozott, Fernando Torres egészen botrányos teljesítményt nyújtott, Xavi teljesen eltűnt, a védelemben Arbeloa meg mintha ott sem lett volna Neymaron.
Pontosan emiatt kapták a második gólt a félidő végén: az újonc barcás zseniálisan mozgott vissza lesről, Oscar mesterien tette be neki a labdát jobb külsővel, majd a tehetség az ötös bal sarkáról telibe verte a jobb felsőt, esélyt sem adva Casillasnak.
A spanyoloknak egy helyzetük volt az első félidőben, egy gyors kontra végén Pedro kapta a labdát teljesen üresen jobb összekötőben, jól el is rúgta ballal a jobb alsóra Julio Cesar alatt, ám David Luiz valahogy visszaért a semmiből, és becsúszva óriásit mentett egy méterre a gólvonaltól.
A második félidő úgy kezdődött, amit az első, brazil góllal. Most sokpasszos támadás futott a középpályáról, Oscar a lába között engedte el a labdát, Hulk gólpasszát Neymar a háta mögött, Fred meg - ezúttal állva - jobbal, laposan a bal alsóba csavart. Casillas simán fogta volna, ha fejben nincs már a repülőn hazafelé.
A világbajnok csapnivaló meccsét Sergio Ramos tette teljessé, aki mellé rúgta a Pedro megrúgásáért jogosan befújt büntetőt. (Marcelo szabálytalankodott.)
Könnyen lehet, hogy négy lett volna a vége, a hajrában Neymar egy az egyben befűzte újdonsült klubcsapattársát, Piquét, teljesen egyedül ment volna be a tizenhatosra, de a védő felrúgta. Sima piros.
A brazilok remekül futballoztak, ellenfelük sehogy, a hazaiak nagyon akartak nyerni, a vendégeknek eszük ágában nem volt.
Egy évvel a vb előtt mindkét országnak jó csapata van, és abban biztosak lehetünk, ha jövőre ugyanez lesz a világbajnoki döntő, nem lesz 3 gól különbség a végén.
A Konföderációs Kupának ezzel vége, a brazilok sorozatban harmadszor nyerték a tornát, ami gólcsúccsal - 68, köszönhetően Tahitinak - és remek meccsekkel nagyszerű felvezetése volt a 2014-es világbajnokságnak. Annyi hiányérzetünk lehet csak, hogy a gólvonalkamerát, amit itt használt először válogatott-tornán a FIFA, nem kellett igénybe venni, mert nem akadt szemmel nehezen eldönthető helyzet.
Brazília - Spanyolország 3-0
Brazília: Julio Cesar - Alves, Silva, Luis, Marcelo - Paulinho (Hernanes, 87.), Gustavo - Hulk (Jadson, 72.), Oscar, Neymar - Fred (Jo, 79.)
Spanyolország: Casillas - Arbeloa (Azpilicueta, a szünetben), Ramos, Pique, Alba - Xavi, Busquets, Iniesta - Pedro, Torres (Villa, 59.), Mata (Navas, 52.)
A néhány órával korábban megrendezett kisdöntőben Olaszország kétszer is vezetést szerzett Davide Astori és Alessandro Diamanti révén, ám Uruguay Edinson Cavani duplájával kétszer is egyenlített. A hosszabbításban nem esett gól, noha a 2x15 percet az olaszok emberhátrányban fejezték be Riccardo Montolivo kiállítása miatt - ebben a periódusban Gianluigi Buffon több bravúrjára is szükség volt ahhoz, hogy Uruguay ne tudja bevinni a végső ütést.
A büntetőpárbajban is a Juventus kapusa volt a hős, mivel három tizenegyest is megfogott, így végül Olaszországé lett a Konföderációs kupa bronzérme.
Olaszország-Uruguay 2-2 (1-0, 2-2, 2-2) - 11-esekkel: 3-2
gól: Cavani (58., 78.), illetve Astori (24.), Diamanti (73.)
piros lap: Montolivo (110., Olaszország)