A palackozás az egyetlen módszer, mellyel a bort legjobb állapotában megőrizhetjük.A különösen jó évjáratok termése, a különlegesebb minőségű borok késztetik a bortermelőt a minőség hosszabb ideig való megőrzésére. A palackba zárt borok képezhetik gyűjtemény alapját vagy szolgálhatnak szakmai összevetésekre, tanulságok levonására.
Egy-egy öreg bor megízlelése a baráti összejövetelek hangulatát is nagyban emelheti. Pasteur óta tudjuk, hogy a borban lefolyó előnyös és hátrányos változások kiváltója a levegő. Azt is ő bizonyította először, hogy ha a bort légmentesen üvegbe zárjuk, az gyakorlatilag éveken át a palackba fejtés időpontjabeli állapotban marad. A palackozás az egyetlen módszer, mellyel a bort legjobb állapotában (fejlődése tetőpontján) megtarthatjuk, és hanyatlását hosszabb időre meggátolhatjuk.
Most a palackozásnak csak azt a fokozatát tárgyaljuk, amelyet egy lelkes kertbarát is elvégezhet, tehát a palackba fejtést. Ilyen körülmények között nem várhatjuk el, hogy a bor a palackban hosszabb időn át üledékmentes maradjon, vagy az édes, alacsony alkoholtartalmú bor lassú, észrevétlen utóerjedést ne szenvedjen.
A palackba fejtés előtt körülbelül 2-3 héttel a bort üledékéről le kell fejteni. 100 literenként 1-2 dkg borkénnel kénezzük meg, majd derítjük (például: csersav-zselatinnal, vörösbor esetén tojásfehérjével). Ha nincs szűrőnk, várjuk meg, míg a derítés hatása a legjobban kiteljesedik (2-3 hét).
A palackozáshoz legjobbak a zöld színű üvegek. A palackokat áztassuk pár órán át meleg (60-70 C fokos) vízben. A régi címkét alaposan kimossuk. A hideg vízzel kiöblített palackokat felhasználás előtt sterilizáljuk. Ehhez 10 liter csapi vízben pár gramm citrom- vagy borkősavat oldjunk fel. Ezután a megsavanyított vízben gondosan feloldunk 20 dkg borként (használjunk gumikesztyűt). A kénessavas vízzel jól kiöblítjük a palackokat. Töltés előtt 15-20 percig buktatott helyzetben hagyjuk a kénessav oldatot kicsöpögni.
A palack lezárásához használhatunk parafadugót, vagy csavarzáras szájú palackok esetében használt csavarkupakot. A parafadugókat hideg vízben gondosan megmossuk, portalanítjuk, majd 50 -60 C fokos vízben 1-2 órán át állni hagyjuk őket (megpuhítás).
Gőzölni vagy forralni a dugót helytelen! Közvetlenül a felhasználás előtt, rövid ideig (5-10 percig) a palack sterilizálásához használt kénessavas vízben tartva sterilizáljuk a dugókat is. A csavarkupakot csak forró vízben (kénessavas oldatot ne használjunk) gondosan megtisztítva készítsük elő.
A palackba fejtéskor minél kevesebb levegővel érintkezzék a bor. Ezért az üveg falán, vagy hosszú gumicsövön vezessük a palack fenekére a bort, töltsük meg szinültig a palackot. Ha csavarkupakot használunk, jól tekerjük rá a palack fejére. Könnyebb és biztosabb, ha a kupakot egy kis darab csiszolóvászonnal(smirglivel) a kezünkben rögzítjük.
A parafadugós záráshoz szükségünk van 15 – 20 cm hosszú, 1 – 1,5 mm vastag tiszta, réz vagy alumínium huzalra. A huzal egyik végét 3-4 cm hosszan a palack szájába a borba tesszük. A parafadugót most a másik kezünkkel befelé nyomva, a borfelesleg a palackból túlfolyik. Ezzel egyidőben, fokozatosan kihúzzuk a parafadugó mellől a fémhuzalt. A huzal segít a borfölösleg, illetőleg a levegő eltávolításában. A helyesen ledugaszolt palackban a bor dugószintig kitölti a palackot (legfeljebb egy babszemnyi buborék maradhat). A légmentes zárás érdekében célszerű a parafadugós palack száraz fejét viaszba mártani vagy pecsétviasszal lezárni.
A palackokat végül jelöljük meg , ragasszunk rájuk címkét, vagy műanyag táblácskát kössünk a nyakukra. A palackozott bort pincehideg helyen, fénytől elzártan, fektetve tároljuk.
Bencze Zoltán – kertészmérnök
