Pótolhatatlan könyvünk a Biblia. Annyi évszázadon át szinte minden megváltozott az egyházban, egyedül a Biblia maradt az, ami volt. Nem tiltott könyv, mint ahogyan az volt bizonyos korokban és nem kerül érte börtönbe közülünk senki aki olvassa, pedig a keresztyén misszionáriusok elmondása szerint sok vallási türelmetlenségéről ismert országban még ma is büntetik az olvasását is.
Megerősítő jellege is van e napnak, meg missziói is. Megerősítő, hiszen a keresztyén embert emlékezteti, mit is jelent Bibliával a kézben, a Szentírás igéivel a szívben élni. Missziói is, hiszen minden érdeklődő számára rámutat arra a páratlan kincsre, amely több, mint nagyszerű olvasmány. Több évtizeden át érlelődött és vált szokássá, hogy ezen a vasárnapon gyűjtenek egyházközségeink a Biblia terjesztésére, az iratmisszióra.
A Szentírás Isten szava, mindennapi kenyér, nemcsak ünnepi torta. A Biblia adja a bölcsességet, azt a világosságot, azt a tisztán látást és mindazt, amivel rámutathat a mi életünkre, s hozzá megadja azt az erőt is Isten az Ő igéjén keresztül, amivel lehetséges, hogy változni tudjunk, és változtatni tudjunk. Úgy táplál, hogy egyben vigasztal és int is egyszerre. Úgy tart elénk tükröt Isten az Ő igéje által, hogy nem csak megmutatja, hogy milyenek vagyunk, vagy milyen vagy személyesen, hanem az Ő bátorító szavai által segít abban, hogy tudjunk aztán engedelmeskedni is
Ma is kenyérként és tükörként teszi elénk Isten. Vajon veszünk-e a kenyérből, és belenézünk-e abba a tükörbe, amelyben megláthatjuk Isten igéjét, Isten igéjében pedig megláthatjuk magunkat és a saját életünket? Adjunk hálát a Könyvek Könyvéért, a Bibliáért! Vedd és olvasd!