Jelmezbemutatónak hívják azt, amikor a jelmezek először kerülnek színpadra. Általában egy próba végén történik, a színészek felveszik jelmezeiket, s egyszerre bevonulnak a színpadra.
A nagyobb térben jobb rálátás nyílik a szinte kész kosztümökre, a varrodák szűkebb terében egészében szinte nem is látható egy-egy viselet. A jelmezek először kerülnek egymás mellé, itt derül ki, hogy a virtuálisan elképzelt összhatás érvényes-e.
A nézőtéren a stáb, valamint a szabók és varrónők. Hol Bianca Imelda Jeremias jelmeztervező, hol egy szabó megy fel a színpadra, igazgatják a jelmezeket, tűznek, jeleznek. A frakkmellény nem állhat előre, a katonai egyenruhának úgy kell állni, mintha viselőjére öntötték volna, az estélyi ruháknak még a redői is pontosan igazítottak kell hogy legyenek - emelett a jelmezekben még mozogni is kell tudniuk a színészeknek.
A Csárdáskirálynőben egy-egy színész három-négy különböző jelmezt is visel, így amint egyik öltözetével végeztek, máris vonul az öltözőbe, hogy hamarosan újabb jelmezben térjen vissza. Az állandóan cserélődő jelmezek különleges színkavalkádot varázsolnak a színpadra. A háttérben épül a díszlet, így olyan az egész, mint egy szürreális posztmodern divatbemutató.