
					
				A népcsoport idősebb tagjai közül sokan még ma is népviseletben járnak a mindennapokban, ünnepnapokon pedig szinte mindenki magára ölti ezeket a ruhadarabokat. Népdalkincsük a magyarság ázsiai tartózkodásának idejére nyúlik vissza, gazdag tárházát kínálva a pentaton dallamoknak - mondta el az MTI-nek A moldvai csángók élete - versben, prózában, énekkel és tánccal előadva című szombati program kapcsán Diószegi László, a Teleki László Alapítvány elnöke, aki egyben a program szerkesztő-rendezője volt.
Mint rámutatott: mostanáig kevés figyelem irányult a csángó költészetre. Moldva soha nem tartozott a Magyar Királyság területéhez, ezért az évszázadok során - annak ellenére, hogy magyar nyelvű népcsoportról van szó - soha nem volt magyar iskola a területen. Ebből adódóan nem alakulhatott ki magyar írásbeliség és értelmiség sem. Elvétve ugyan akadt egy-egy pap vagy írástudó ember, aki birtokában volt ennek a kincsnek, de a magyar értelmiség csak a 20. században jelenhetett meg.
Az első csángó költő, Lakatos Demeter  (1911-1974) maga is román iskolákba járt, és bár magyarul írta  legértékesebb verseit, azokat román, illetve speciális, saját maga által  kialakított írásmóddal vetette papírra. Költészetének különlegessége  abban rejlik, hogy az általa beszélt - nyelvújítás előtti, nagyon  archaikus - északi csángó nyelvjárásban írta műveit. Autodidakta költő  volt - fizikai munkát végzett-, de rendkívül tehetséges volt, és  különleges feltörekvési vágy mozgott benne: az írás mellett például  színjátszó-irodalmi kört is vezetett - mondta a szervező. 
 A  Ceausescu-időszakban olyan elnyomás alatt voltak a csángók, hogy Lakatos  Demeter halála után az akkor kibontakozott tehetségek csak a  rendszerváltás után, vagy annak közelében kerültek a nyilvánosság elé. A  Magyarság Háza által útjára indított Rejtőzködő Kárpát-medence sorozat  második állomásaként meghirdetett szombati rendezvényre két ilyen költőt  hívtak meg a rendezők: a ma is Klézsén élő és alkotó Duma Andrást, és a  somoskai születésű Demse Mártont, aki a Securitate zaklatásait maga  mögött hagyva telepedett le Magyarországon.  
 A magyar állam és  civil szféra támogatásával Moldvában 1990-ben, illetve 2000-ben elindult  iskolán kívüli magyar nyelvű oktatási program eredményeit pedig két  ifjú költő-, írónő képviseli: Diósi (Gábor) Felicia, akinek  novelláskötete, illetve regénye is megjelent hazánkban, valamint Iancu  Laura költő, aki idén kapott József Attila-díjat.
 Mindkét író  Csíkszeredán végezte a középiskolai tanulmányait az 1990-es évek elején,  majd Magyarországon jártak egyetemre. Diósi (Gábor) Felicia "naiv"  visszaemlékezéshez hasonló, a csángó világot, családot, élményeit  bemutató prózákat ír, amelyeket kifejezetten lujzikalagori (Bákó megye)  nyelvjárásban vet papírra. Iancu Laura ezzel szemben elszakadt a csángó  világtól, és magyar irodalmi nyelvet használ írásaiban, amelyeket mégis  áthat a csángó világ, valamint az Istennel való kapcsolat, amely  erőteljesen jellemzi ezt a népcsoportot.  
 A hosszú évtizedes,  évszázados elfojtás után a közelmúltban feltört ennek a népcsoportnak a  megmutatkozási vágya - vélekedett Diószegi László, hozzátéve, hogy a  fiatal írók köréből kiemelt két alkotó mellett, számos más területen is  megjelent a csángó értelmiség. A programban elsősorban a csángó világot  bemutató versek, a költők vidámabb, önironikusabb írásai, de a csángók  világát jellemző drámai és sötétebb vonulat is helyet kapott. 
A  Csángóföld kincseit bemutató rendezvény egyben a Teleki László  Alapítvány moldvai csángókkal foglalkozó kétnapos tudományos  konferenciájának a záróeseménye, bepillantást engedve a moldvai táncok -  vert kezes, a gergelytánc és serény magyaros - sajátosságaiba is.
