Bekötött szemmel hallgatni a zenét, a verset

László Zita színművésznő és Hencz József zeneszerző nemrég mutatták be közös, zenés versestjüket.

Bekötött szemmel címmel magyar költők verseiből válogatott egy csokorral László Zita művésznő, a Szatmárnémeti Harag György Társulat színésznője - az Ács Alajos Stúdióteremben bemutatott versest rendezője és zeneszerzője Hencz József volt.

Áprily Lajos, Balassi Bálint, Dsida Jenő, Hervay Gizella, József Attila, Kosztolányi Dezső, Kovács András Ferenc, Nagy László, Majtényi Erik, Radnóti Miklós, Reményik Sándor, József Attila, Szabó Lőrinc, Szőcs Géza, valamint Weöres Sándor örökérvényű sorait hallhatták László Zita előadásában azok, akik szeptember 5-én részt vettek az előadáson. A különleges hangulatú, nagy sikerű előadást követően kérdeztük a művészeket a premiert megelőző alkotói folyamatról.

"Volt egy előadásunk, amit 2010-ben készítettünk: a Melengető, belőle született meg a Bekötött szemmel. A Melengetőt templomi környezethez szabtuk, ennek megfelelően válogattuk össze az anyagát. Lényegi szempont volt, hogy megszólítsa az embereket. Bejártuk vele három ország különböző helyszíneit, Szászrégentől kezdve Magyarországon át az Észak-Vestfália-i Münster városáig sok hálás nézővel találkoztunk. Jelen esetben megőriztük a Melengető törzsanyagát, átszerkesztettük, kivettünk, hozzáadtunk, így született egy új anyag, új tartalom, új előadás. Az ember, a művész nem hunyhat szemet olyan társadalmi-, politikai aberrációk fölött, amilyenek ma is itt vannak jelen köröttünk. A háború, a felvállalt gyilkolás olyan érthetetlen problémája az emberiségnek, amitől nem lehet eltekinteni. Visszakacsintottunk a Nagy László-estre is néhány vers, dal erejéig, így éledt újjá a Versben bujdosó, ez a soha-nem-lehet-elégszer-mondani költemény, és még néhány kedvenc. Mivel adott volt a színházi környezet, ebből természetesen adódott az is, hogy a színész megmozdul a térben, bejött pár díszletelem, fény, kellék, és a pódium-estből hétfőtől péntekig versszínházi előadás született" - mondja László Zita.

"A vers, az van, csak rá kell találni. A versválogatás, az valahogy úgy néz ki, minthogyha gombászni menne az ember, ott van, csak meg kell találni az ehetőt. Ha csak annyit akar az ember, hogy elmond másfél tucat verset, akkor könnyű a válogatás. Ha egy elképzeléshez keres verset, akkor már sokkal nehezebb a dolog. Így is meg lehet találni azt a húsz-huszonöt verset, ami a koncepcióhoz illik, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy valami kialakuljon belőle, mert a verseknek egymáshoz is illeniük kell, nemcsak a koncepcióhoz. Előfordulhat az, hogy mikor már majdnem kész minden, vagy legalábbis úgy néz ki, akkor kiderül, hogy nincs minden a helyén, akkor újra kell kezdeni a rakosgatást, akkor kidob az ember három, négy, öt verset és akkor hiányzik, akkor megint kell találni kettőt, ami hosszadalmas, de érdekes dolog. Végül is az ember megtalálja a legmegfelelőbb sorrendet ahhoz, hogy azt szolgálja az összeállítás, ami az elképzelés volt.

Az, hogy milyen versből lesz zene... erről nem nagyon lehet beszélni, mert én se tudom. Az ember foglalkozik a verssel, elolvassa, tudja, egyszer csak zenévé alakul. Időben ez körülbelül ugyanannyi, mint amennyi egy versnek az elolvasása. Ez nem szimfónia, nem kell heteket, hónapokat dolgozni rajta, ez vagy egyből megszületik, vagy ne is szülessen meg. Körülbelül ilyen egyszerű, legalábbis ilyen egyszerűnek tűnik az, hogy mikor lesz egy versből zene" - mondja az alkotói folyamatról Hencz József zeneszerző.