Hatalmas elánnak kezdték a meccset a németek, akik, akármilyen hihetetlen, tétmérkőzésen még soha nem tudták megverni az olaszokat - pedig ez már a kilencedik találkozójuk volt. Az ötödik percben egy szöglet után Gianluigi Buffon bizonytalansága után Mats Hummels lőtt kapura, ám Andrea Pirlo a gólvonalon menteni tudott. A 12. percben Jerome Boateng beadását Buffon Leonardo Bonucci lábára ütötte, a labda onnan majdnem a kapuba pattant. Egy perccel később már Toni Kroos távoli löketét öklözte ki az olasz hálóőr. Bő negyed óra kellett, amíg a squadra azzurra is eltalált a Nationalelf kapuját, ám Manuel Neuer előbb Riccardo Montolivo, majd Antonio Cassano távoli lövései után is könnyedén védett. A 20. percben azonban már nem volt mit tennie: Cassano ment el Hummels mellett, balról középre ívelt, a berobbanó Balotelli pedig a hálóba fejelt. Bármennyire is hihetetlen, ez volt Olaszország első gólja Európa-bajnoki elődöntőben! Eddig négyet vívott meg és kétszer tovább is jutott (1968-ban a Szovjetunió ellen pénzfeldobással, 2000-ben pedig Hollandia ellen tizenegyesekkel), ám gólt még soha sem sikerült rúgnia.
Talán még az olasz tifosik sem remélték, hogy a következő találatig csak negyed órát kell várniuk. Miután Buffon védte Özil és Sami Khedira lövéseit, a 36. percben Montolivo adott egy pazar harminc méteres passzt, Balotelli a leshatárról kilépve tolt egyet a labdán, majd a tizenhatos vonaláról elemi erővel bombázott a kapu jobb felső sarkába.
Hatalmas elszántsággal kezdte Németország a második félidőt, a 48. percben a frissen beállt Marco Reus szólója után kellett védenie Buffonnak, egy perccel később pedig egy szép kombináció után Philipp Lahm bombázott kapu fölé. A 62. percben a meccs bravúrját mutatta be Buffon, amikor Reus szabadrúgását a felső kapufára tornászta. A németek kétségbeesetten támadtak, ám az olasz védelem régi önmagát idézve állta a rohamokat. Ráadásul a taljánok könnyedén el is dönthették volna a meccset, ám Claudio Marchisio két, Antonio di Natale pedig egy abszolút ziccert hagyott ki.
Az utolsó tíz perc már-már drámai méreteket öltött. Az olasz védelem önfeláldozóan és hősien védekezett (Federico Balzaretti mindenütt ott volt, Daniele de Rossi, Marchisio és az ezúttal is tanári Pirlo elképesztő sokat dolgozott), a németek pedig megszállottan és tizenegy emberrel támadtak. Neuer nem csak a szögletekhez jött fel, de a középkörből fejelgette vissza a labdát, ha kellett, akkor egy olasz elől mentve csukafejessel.
A németek megalkuvást nem tűrő hite pedig, ha későn is, de kifizetődött. A 90. percben Hummels blokkolt lövését Buffon még védte, a 91. percben azonban Balzaretti kezezése után büntetőhöz jutottak a németek. Özil magabiztosan értékesítette a tizenegyest, ám a hátra lévő két perc már kevés volt az egyenlítéshez.
Az első félidőben Mario Gomez erőfociját az olasz védelem teljesen „elnyelte", a szünet után a helyére és a Lukas Podolski helyére beálló kombinatívabb Miroslav Klose - Reus páros már jóval több gondot okozott Bonucciéknak. Németország 15, sorozatban megnyert tétmérkőzés után szenvedett vereséget, ami világrekord. Ez a csúcs azonban biztosan nem vigasztalja őket. Akárcsak két éve a dél-afrikai világbajnokságon, ezúttal is ők játszották a legszebb focit, megérdemelték volna a döntőbe jutást, ám most is üres kézzel távoznak - az Európa-bajnokságon ráadásul kisdöntő sincs.
Az olaszok győzelmével nem ismétlődik meg a 2008-as EB. döntőjének párosítása. Érdekesség, hogy Olaszország négy évvel ezelőtt is összefutott Spanyolországgal és ugyanúgy döntetlent ért ellene, mint idén a csoportkörben. Hogy a döntőben mi lesz? Papíron nem Itália az esélyes. De nem volt az a Németország elleni elődöntőben sem...
Elődöntő:
Olaszország - Németország 2-1
gólok: Balotelli (20., 36.) illetve Özil (92., 1-es)
Olaszország: Buffon - Balzaretti, Barzagli, Bonucci, Chiellini - Pirlo - Marchisio, Montolivo (Motta, 64.), De Rossi - Balotelli (Di Natale, 70.), Cassano (Diamanti, 57.)
Németország: Neuer - Boateng (Müller, 71.), Hummels, Badstuber, Lahm - Khedira, Schweinsteiger - Kroos, Özil, Podolski (Reus,46.) - Gomez (Klose, 46.)