A Kalazanci tornatermében mintegy hetven, első és második osztályos kislány mutatott be önfeledt játékot tanáraik, szüleik örömére, büszkeségére. A torna abban különbözőtt a legtöbb hasonló eseménytől, hogy itt nem voltak győztesek és vesztesek. Nem számított, ki hány gólt dobott, melyik csapat vezet vagy van hátrányban!
„Ennek az új képzési formának az egyik legfontosabb eleme, hogy a gyerekek eredménykényszer nélkül, önfeledten tudjanak játszani. A legfontosabb, hogy megszeressék, megtanulják az alapokat, a kézilabdát, a sportot, a mozgást, kényszerek és eredményhajszolás nélkül. Tíz éves korig mindenki nyer, nem mérünk eredményt. Nem kis terminátorokat és ott őrjöngő szülőket szeretnénk látni, hanem önfeledten játszó, kézilabdázó, egészséges kislányokat", nyilatkozta Kiss Zoltán projektvezető. „Aztán 10 éves koruk után fokozatosan fejlesztjük motivációs tréningekkel azokat a készségeket, amelyek az eredményes, profi sportkarrierhez vezethet", tette hozzá.
A nagykárolyi Mikulás kupát ennek szellemében inkább nevezhetjük bemutatónak, mint tornának. A mezőfényi, a kálmándi, a kaplonyi valamint a nagykárolyi Vasile Lucaciu és 3-as számú általános iskolák valamint a házigazda Kalazanci líceum csapatai igazi örömkézilabdát mutathattak tehát be, amelynek a végén nem voltak se győztesek, se vesztesek. Mindenki kapott azonban érmet, kupát - na meg jó adag örömet, jókedvet.