Az üstökösmag részletes térképét készítette el a Rosetta-űrszonda

Szerkezetileg sokszínű a  67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös magjának felszíne a Rosetta-űrszonda által készített nagyfelbontású felvételek tanúsága szerint, amelyeket az Európai Bolygótudományi Kongresszuson mutattak be Portugáliában.

A Rosetta-űrszonda tíz évi "bolyongás" után augusztus 6-án "randevúzott" az üstökössel és a kíséretébe szegődve jelenleg együtt halad a Naprendszer belseje felé tartó égitesttel - olvasható a PhysOrg hírportálon.

Az űrszonda OSIRIS képalkotó rendszere szeptember 5-én, 62 kilométeres távolságból "vette szemügyre" az üstököst. A felvételek alapján több, eltérő morfológiai jellegzetességekkel bíró régiót különítettek el a tudósok, majd elkészítették az üstökösmag felszínének részletes térképét.

Történelmi eseménynek nevezte Holger Sierks, a Max Planck Naprendszer-kutató Intézetének (MPS) munkatársa, az OSIRIS-program vezető tudósa a térkép elkészítését, hiszen soha korábban nem volt lehetőség egy üstökösmag felszínének ily részletes megismerésére. "Némely felvételen egy pixel a felszín 75 centiméteres területének felel meg" - hangsúlyozta a tudós.

A felszínen egyaránt megtalálhatók meredek sziklafalak és mélyedések, különálló kőtömbök és becsapódásokból eredő kráterek. Míg a felszín túlnyomó része "nyugodt", némely területen a Naphoz való közeledés által kiváltott aktivitás tapasztalható. Ezekről a helyekről származik az üstökösmag által "kiköpködött" por.

A Rosetta-csapat tudósai e hét végén, szeptember 13-án és 14-én Toulouse-ban tanácskoznak, ahol kiválasztják az öt potenciális helyszín közül a fő és a tartalék leszállási pontokat. A döntéshozatalban nagy segítséget jelentenek majd az OSIRIS képalkotó rendszer felvételei.

Az OSIRIS-kutatócsoport pedig a következő hónapokban folyamatosan monitorozza majd az égitest felszínét, azt vizsgálva, hogy miként változik az üstökös aktivitása, ahogy egyre közelebb kerül a Naphoz.

Az Európai Űrügynökség (ESA) 2004-ben indította el a Rosetta-űrszondát, amely tíz év után, 2014 augusztusában érte el a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstököst, novemberben pedig leszállóegységet küld az ősi, a Naprendszer születésének idejéből származó anyagot tartalmazó magjára.

A Rosetta, valamint a leszállóegység tudományos műszereinek tervezésében és megépítésében az ESA tagországain kívül részt vettek a NASA szakemberei. A fejlesztésnek részesei voltak magyar tudósok is, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói, valamint az SGF Kft. szakemberei.