Az újságírók védőszentje
Szalézi Szent Ferenc nyomtatásban is terjesztette a hitet, korát megelőzve publikálta írásban is prédikációit, ezért tekintik az újságírók és írók védőszentjének. Pénteken ünnepeljük.
Francia püspök, teológus, lelkiségi író és egyházszervező, kiemelkedő szónok, több pápa személyes tanácsadója Szalézi Szent Ferenc. Arisztokrata családba született 1567. augusztus 21-én, de lemondott nemesi rangjáról, és életét Isten szolgálatának szentelte. A Római katolikus egyház egyik legjelentősebb teológusának tartják. Megalapította a Vizitációs nővérek rendjét. Számos művet írt, melyeket nyomtatott formában terjesztett, és ezért tartják őt az újságírók és írók védőszentjének. 1877-ben IX. Piusz pápa emelte az egyháztanítók sorába, emléknapja január 24-én van.
Tizenegy éves korában jelentette ki először, hogy pap szeretne leni. Édesapja jogi pályára szánta, ezért Párizsba küldte. Később Antoine Possevin jezsuita szerzetes lett tanácsadója, szellemi irányítója. Ajánlására kezdett olvasni szentek által írt könyveket. A világi életet visszautasítva szigorú aszkéta életet kezdett élni, de súlyosan megbetegedett. Azt hitte, hogy hamarosan meghal, ezért felajánlotta testét tudományos célokra. Meggyógyult, 1592-ben megkapta jogi diplomáját, és visszatért családjához. Édesapja földeket vásárolt neki, és menyasszonyt is választott számára. Szintén édesapja kívánságára jelentkezett ügyvédnek Chambéry bíróságán. I. Károly Emánuel, Savoya hercege fiatal kora ellenére szenátorrá nevezte ki, de Ferenc nem fogadta el a tisztséget.
1593. május 9-én közölte édesapjával, hogy pap szeretne lenni. 1593 júniusában diakónussá, december 18-án pedig pappá szentelték, és Genf prépostja lett Annecy-ben. Egyházi tevékenységét misézéssel és prédikációkkal kezdte, és visszautasított minden adományt. Előfordult, hogy a prédikációit kinyomtatta, és szétosztotta az emberek között. A kommunikációnak ez a formája teljesen ismeretlen volt azokban az időkben. Genf segédpüspöke, majd püspöke lett.
A katekizmusra támaszkodva fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy a hívők megismerjék, és meg is értsék a katolikus hit lényegét. 1604 márciusában, nagyböjt idején Dijonban tartott prédikációkat. Itt találkozott többek között Chantal Szent Johanna Franciskával, aki már megjelent neki egy látomásban. Két évig tartó levelezésbe kezdett unokahúgával, Charmoisy asszonnyal. Leveleiben imára és keresztényi szeretetre buzdított. Unokahúga felolvasta leveleit ismerőseinek, és egy jezsuita szerzetes azt ajánlotta, hogy jelentessék meg nyomtatásban is, Ferenc beleegyezett. 1608-ban kisebb javításokat végzett a szövegekben, és Bevezetés a lelkiéletbe vagy Filótea címmel adták ki. Óriási sikere lett, Ferenc életében negyvenszer adták ki. IV. Henrik is olvasta, felesége gyémántokkal díszített kötésű példányt ajándékozott az angol királynak.
Ferenc már 1608-ban foglalkozott a Vizitációs nővérek rendjének alapításával. Ezt a nevet azért választotta, mert a szegényeket látogató nővérek Máriát utánozzák, aki látogatást tett Erzsébetnél. A nővérek feladata a szemlélődés, a szegények segítése és a háztartási munkákban való részvétel. Ferenc gyakran mondta: „Égre szegezett tekintettel kell végezni a földi dolgokat. Amit szeretettel csinálunk, az maga is szeretet..." 1615-ben született Értekezés az istenszeretetről vagy Temotius című írása, amelynek egy része a vizitációs nővéreknek szólt. Korának olyan nagy személyiségei tisztelték őt, mint IV. Henrik, XIII. Lajos, VIII. Kelemen pápa, Richelieu bíboros. Sírja Annecy-ben van, a Basilique de la Visitation-ban. Bosco Szent János az ő emlékére alapította 1854-ben a Szalézi rendet.
