Az aztékok megsemmisítették a gallokat

Az előző döntős franciák kikaptak Mexikótól, szedhetik a sátorfájukat.

Némileg furcsa módon az A csoport második mérkőzését a csoportkör második fordulójában csak a B jelű kvartett összecsapásai után rendezték. Ez pedig elsősorban Franciaországnak tett jót, mivel így néhány órával később voltak kénytelenek szembesülni azzal a ténnyel, hogy számukra véget ért a torna. A négy évvel ezelőtti döntős ugyanis vereséget szenvedett Mexikó ellen, amivel tulajdonképpen kilátástalan helyzetbe került.

A franciák veresége ugyanakkor csak a tradíciók és a papírforma szempontjából volt meglepő, a mutatott játék alapján már kevésbé. És itt most nem is csak konkrétan a Mexikó elleni meccsről, még csak nem is az Uruguay elleni összecsapásról van szó, hanem arról a kilátástalanságról, ami ezt az amúgy remek keretet szinte azóta jellemzi, amióta Raymond Domenech a szövetségi kapitány.

A franciák ez alól a béklyó alól Mexikó ellen sem tudtak kitörni: hiába birtokolták többet a labdát és játszottak gyakran mezőnyfölényben, Perez kapujára szinte semmilyen veszélyt nem jelentettek. Ezzel szemben az aztékok kőkeményen védekeztek, labdaszerzés esetén pedig villámgyors kontrákat vezettek. Sőt, attól sem rettentek vissza, hogy a kapujuk elé szegezzék az európaiakat, ha erre lehetőségük adódott. Az első félidőben ennek megfelelően Salcido, Barrera és dos Santos helyzetei hozták izgalomba a szurkolókat, a másik oldalon az első tíz percet követően csak Anelka helyzetét lehetett feljegyezni. A 45. percben.

A kevés helyzet ellenére remek iramú, lüktető meccset játszott a két csapat és ez a szünet után sem változott. A második félidőt a franciák kezdték határozottabban, ezt Malouda és Ribery helyzetei jelezték, előbbinél Perez komoly bravúrt mutatott be. Ezt követően azonban elpárolgott a franciák fölénye, Mexikó ismét egyre veszélyesebbé vált. Sőt, nem csak veszélyessé vált, hanem a vezetést is megszerezte: a 64. percben Hernandez kapott egy szenzációs passzt a leshatáron (az asszisztens döntése mellesleg helyes volt), egyedül vezette Llorisra a labdát és értékesítette is a ziccert. Nem hiába igazolta le a torna előtt a Manchester United!

A góltól a franciák teljesen megzavarodtak, az eddig sem csillogó játékuk még inkább szétesett, aminek egy logikus következménye lehetett csak: egy újabb mexikói gól. A 79. percben Barrera gyújtotta be a rakétákat, lefutotta védőjét, majd amikor látta a begyúszó Abidalt, szépen homorított egyet és arra is vigyázott, hogy azért a lábai beleakadjanak a védőéibe. Tizenegyes, amit a veterán, 37 éves legenda, Cuauhtémoc Bravo Blanco higgadtan értékesített is.

Ezzel a vereséggel pedig Franciaország tulajdonképpen szedheti is a sátorfáját. Ugyan elméletileg még minden esélye megvan a továbbjutáshoz, amennyiben legyőzi Dél-Afrikát és a másik meccsen Mexikó vagy Uruguay begyűjti a három pontot. Csakhogy azon a találkozón egy békés iksz mindkét csapatnak megfelel. És hát...emlékezhetünk hasonló esetre a 2004-es Európa-bajnokságon a dán-svéd vagy a 2002-es vb.-n a mexikói-olasz meccsel kapcsolatban...

Zárószóként annyit lehetne még hozzátenni: amennyit Franciaország játszott a vb.-n, annyira Írország is képes lett volna. Sőt!!!

Mexikó - Franciaország 2-0
gólok: Hernandez (64.), Blanco (79.)
Mexikó: Perez - Osorio, Moreno, Rodriguez, Salcido - Juarez (Hernandez, 55.), Marquez, Torrado - Dos Santos, Franco (Blanco, 62.), Vela (Barrera, 31.)
Franciaország: Lloris - Sagna, Abidal, Gallas, Evra - Toulalan, Diaby - Malouda, Ribéry, Govou (Valbuena, 69.) - Anelka (Gignac, a szünetben)