1960-ban 17 kerámiaégető kemencét tártak fel, amelyből 5-öt konzerváltak. A korszerű kutatási módszerek igénybevételével a talaj alatt további 200 kemence nyomaira bukkantak, egy 20 hektáros területen.
2011-ben másik 4 kerámiaégető kemence jeleit vizsgálták meg, amelyeket az ásatásokkal feltártak, így 200-ra emelkedett az igazolt kemencék száma. Ilyen módon az aranyosmeggyesi régészeti területen a „barbár Európa" (a Római Birodalom határain kívül eső területek) legnagyobb kerámiaégető központja volt.
A kerámiaégető műhelyek egy előkészítő gödörből és egy égető kemencéből álltak, utóbbiak két rekeszből és a rács tartófalából álltak. Egy válaszfal fölötti résen áramoltatták be a forró levegőt a tűztérből.
Építészeti szempontból a barbár európai kerámiaégető kemencék hasonlóak voltak az Aranyosmeggyesnél feltártakhoz, viszont átmérőjük csupán 100- 120 centiméteresek, míg az Aranyosmeggyesnél feltárt kemencék átmérője eléri a 200 cm-t is. Mindezek azt jelzik, hogy nagyméretű tárolóedények készültek itt, amelyeknek jelentős piaca lehetett abban a korszakban.
A régészeti felfedezések a dákok jelenlétére utalnak, még a római kor előtt, ezen kívül germán eredetű maradványok is előfordulnak szorványosan. Jelenlétük a szabad dákok korában is fennmaradt.
A helybéliek által Schweizer tagnak ismert területen egy olyan domború sírhelyet fedeztek fel, amelyben feltehetően Kr. előtt II. századbeli agyagedényekre leltek. Ezt a dombot a helybéliek Akasztottak dombjaként emlegetik (Dealul Spânzuraţilor), ahol feltehetően a közösségi szabályokat megszegő halálraítélteket akasztották fel a régmúlt időkben.
Bővebb információkért forduljanak a Megyei Turisztikai Információs Központhoz, Szatmárnémeti, Libertății tér, 21.szám vagy hívják a 0261 805 102 telefomszámot vagy írjanak a turism@judetulsatumare.info. e-mail címre.