A tárolásban keletkezett veszteségeknek két nagy csoportja van, melyek
az apadási és a romlási veszteségek. Ez utóbbi további két részre
osztható: az élettani betegségekre és a gombás betegségek károsításából
származó veszteségekre.
Az apadási veszteség természetes folyamat, amely a legmodernebb
szabályozott légterű tárolóban is eléri a 2%-ot, míg normál légtérben
az 5–7%-ot. Az apadási veszteség csökkenthető a megfelelő szüreti
időpont megválasztásával, a hőmérséklet, a páratartalom és a légtér
gázainak szabályozásával. A fajták közül a Golden Delicious a
Starkinghoz képest sokkal többet veszít tömegéből. Az apadás mellett a
Golden Delicious fajtának a külleme is romlik a tárolás folyamán, mely
ráncosodás és húspuhulás formájában jelentkezik.
Az alma élettani betegségei:
A húsbarnulás: amit sok helyen „pufikosodásnak” mondanak, a beteg almahéj alatti barnulását és puhulását jelenti. Jellemző tünetei, hogy a beteg alma a héj alatt megbarnul, később megpuhul, szivacsos állományúvá és íztelenné válik. Előrehaladottabb állapotban a héj a gyümölcsről könnyen lehántható és a magház is megbarnul. A betegség okai ma sem egyértelműek, de összefüggésben van az évjárattal, a fajtával, a tárolástechnológiával, valamint a szüret idejével is.
Az üvegesedés kívülről nem ismerhető fel. Az almát kettévágva a szállítónyalábok üvegesen áttetszővé válnak, mely felszívódhat, de akár átmehet húsbarnulásba is. Az üvegesedés már a fán megjelenhet, ilyenkor a beteg almában a szállítónyalábok környéke üvegesen áttetsző. Oka termesztési és időjárási tényezőkre vezethető vissza. A szüret idején keletkező üvegesedés gyors betárolással és lehűtéssel gátolható, sőt általa az üvegesedés a tárolóban esetlegesen megszűnhet.
A keserűfoltosság esetén a gyümölcs héja horpadásszerűen besüpped, s a foltot kettévágva a héj alatt a hús száraz szivacsos állományúvá válik. Ez az egyik leggyakoribb élettani betegség, mely különösen savanyú talajokon termesztett fákon figyelhető meg, főleg a Golden fajtákon. Főleg a gyümölcsök csésze felőli végén tapasztalható. A tünetek kiváltó oka a gyümölcs alacsony kalciumtartalma. Az alacsony kalciumtartalom sok esetben relatív kalciumhiányt jelent, ami azt jelenti, hogy elegendő kalcium van a talajban, de azt az almafa a gyökerén keresztül nem tudja felvenni, ezért hiánypótlásra a legjobb a kalciumos lombtrágyázás melyet 4–6 alkalommal szükséges elvégezni júniustól kezdve.
A héjbarnuláskor vagy szkaldosodáskor barnás bőrszerű károsodás alakul ki a gyümölcs külső héjrétegén, de a gyümölcs húsa általában nem károsodik. Elsősorban minőségi hiba, a gyümölcs íze nem változik jelentősen, ezért a szkaldosodott alma ipari feldolgozásra még alkalmas. A betegség élettani oka Jonathan fajtán a gázcsere következtében beálló toxikus folyamatok, melyet a kései szüret felerősít.
Az alma gombás betegségei:
A lenticellarothadást a Gloesporium album okozza. A fertőzött gyümölcsön lenticellából kiinduló kerek, világosbarnától sötétbarnáig terjedő folt látható. A kórokozó a vegetációs időszakban, már közvetlenül a sziromhullás után a héjon vagy a lenticellákon át behatol a gyümölcsbe és a tárolás után - az almaérés előrehaladtával - aktivizálódik. A tárolás előtti 52 °C-os meleg vizes kezelés jó hatású a betegség mérséklésére.
A penicilliumos rothadás kiváltója a Penicillium expansum, tipikus sebparazita kórokozó A betegség kezdetén főleg a penészesedési góc külső részein fehér gombatömeg alakul ki. Később a megtámadott részen zöldeskék spóravánkoskák képződnek. Sebparazita, tehát legjobb védekezés ellene a gyümölcssérülések csökkentés. Jó hatású ellene, ha a tároló termeket a betárolás előtt alaposan kitisztítjuk, mert ezzel a spórák továbbterjedését jelentősen megakadályozhatjuk. Szabályozott légterű tárolóban a CO2 arányának növelése csökkentette a betegség mértékét.
A szürkepenészes rothadást a Botrytis cinerea okozza. A gyümölcsön a szúrt sebek körül körkörös, besüppedt folt keletkezik, mely kiterjedhet az egész gyümölcs. A fertőzés előrehaladott szakaszában a gyümölcsön egérszürke, vattaszerű, lágy, de nem vizenyős telepek alakulnak ki. A rothadás ellen hatásos a gyümölcs óvatos szüretelése és sérülésmentes osztályozása, az egészséges gyümölcs betárolása gyors lehűtéssel és a tárolási hőfok mielőbbi elérésével, valamint a szakszerű növényvédelem megvalósítása. Az augusztusban elvégzett fungicides állományvédelem a fertőzést a még sérült almán is hatásosan csökkentheti.
A moníliás rothadásnak okozója a Monilia fructigena, penészgyepes és gombatelep nélküli, ún. feketerothadásos megjelenési formája van. A gyümölcsök a beteg fás részekről (ágakról, hajtásokról) fertőződhetnek. A gomba a héjon lévő sérüléseken vagy nyílásokon jut a gyümölcse. A gomba spóráit a szél terjeszti. Legjelentősebb fertőzési szakasz a szüret megkezdése előtti néhány hetes időszak. A kórokozó elsősorban a héjon lévő sérüléseken jut be a gyümölcsbe, melyet okozhatnak rovarok, jégeső, varasodás fertőzés is. A beteg alma a környezetében lévő még egészséges almákat is megfertőzi úgy, hogy a micélium a paraszemölcsökön keresztül behatol az ép almába. A betegség ellen védekezni csak a szabadföldön lehet, melynek a sebeket okozó rágókártevőkre kell irányulnia. Kifejlődéséhez a tárolóban a nagyobb hőmérséklet és páratartalom kedvező. A gyümölcsösben szakszerű metszéssel és a beteg fa részek gyümölcsösön kívüli elégetésével lehet védekezni ellen. Csak egészséges, sérülésmentes almát tároljunk be.
A magház-penészesedést melynek kórokozója az Alternaria tenuis Ha a fertőzés nagyon erős, a kocsány és a kehely felőli rész is rothadni kezd. Nagyon ügyeljünk a kíméletes szüretre, mert a gomba a nyitott vagy sérült helyeken fertőz. Kártétele - a megfigyelések szerint - az időjárás függvénye.
A gombás eredetű tárolási betegségek ellen az egész évi növényvédelemnek magas színvonalúnak kell lennie, odafigyelve a szüret előtti rovarkártevők károsítására és az időjárásra. A tenyészidőszak végén megspórolt gombaölő szeres és kálciumos kezelés tetemes veszteséget okozhat. Aki tárolásra szánja az almáját, annak augusztus közepén-végén kaptán, diklofluanid vagy klórtalonil hatóanyagú gombaölő szerrel és hozzáadott kálciummal célszerű a zárópermetezést elvégezni a gombás eredetű tárolási betegségek csökkentése érdekében.
Az alma élettani betegségei:
A húsbarnulás: amit sok helyen „pufikosodásnak” mondanak, a beteg almahéj alatti barnulását és puhulását jelenti. Jellemző tünetei, hogy a beteg alma a héj alatt megbarnul, később megpuhul, szivacsos állományúvá és íztelenné válik. Előrehaladottabb állapotban a héj a gyümölcsről könnyen lehántható és a magház is megbarnul. A betegség okai ma sem egyértelműek, de összefüggésben van az évjárattal, a fajtával, a tárolástechnológiával, valamint a szüret idejével is.
Az üvegesedés kívülről nem ismerhető fel. Az almát kettévágva a szállítónyalábok üvegesen áttetszővé válnak, mely felszívódhat, de akár átmehet húsbarnulásba is. Az üvegesedés már a fán megjelenhet, ilyenkor a beteg almában a szállítónyalábok környéke üvegesen áttetsző. Oka termesztési és időjárási tényezőkre vezethető vissza. A szüret idején keletkező üvegesedés gyors betárolással és lehűtéssel gátolható, sőt általa az üvegesedés a tárolóban esetlegesen megszűnhet.
A keserűfoltosság esetén a gyümölcs héja horpadásszerűen besüpped, s a foltot kettévágva a héj alatt a hús száraz szivacsos állományúvá válik. Ez az egyik leggyakoribb élettani betegség, mely különösen savanyú talajokon termesztett fákon figyelhető meg, főleg a Golden fajtákon. Főleg a gyümölcsök csésze felőli végén tapasztalható. A tünetek kiváltó oka a gyümölcs alacsony kalciumtartalma. Az alacsony kalciumtartalom sok esetben relatív kalciumhiányt jelent, ami azt jelenti, hogy elegendő kalcium van a talajban, de azt az almafa a gyökerén keresztül nem tudja felvenni, ezért hiánypótlásra a legjobb a kalciumos lombtrágyázás melyet 4–6 alkalommal szükséges elvégezni júniustól kezdve.
A héjbarnuláskor vagy szkaldosodáskor barnás bőrszerű károsodás alakul ki a gyümölcs külső héjrétegén, de a gyümölcs húsa általában nem károsodik. Elsősorban minőségi hiba, a gyümölcs íze nem változik jelentősen, ezért a szkaldosodott alma ipari feldolgozásra még alkalmas. A betegség élettani oka Jonathan fajtán a gázcsere következtében beálló toxikus folyamatok, melyet a kései szüret felerősít.
Az alma gombás betegségei:
A lenticellarothadást a Gloesporium album okozza. A fertőzött gyümölcsön lenticellából kiinduló kerek, világosbarnától sötétbarnáig terjedő folt látható. A kórokozó a vegetációs időszakban, már közvetlenül a sziromhullás után a héjon vagy a lenticellákon át behatol a gyümölcsbe és a tárolás után - az almaérés előrehaladtával - aktivizálódik. A tárolás előtti 52 °C-os meleg vizes kezelés jó hatású a betegség mérséklésére.
A penicilliumos rothadás kiváltója a Penicillium expansum, tipikus sebparazita kórokozó A betegség kezdetén főleg a penészesedési góc külső részein fehér gombatömeg alakul ki. Később a megtámadott részen zöldeskék spóravánkoskák képződnek. Sebparazita, tehát legjobb védekezés ellene a gyümölcssérülések csökkentés. Jó hatású ellene, ha a tároló termeket a betárolás előtt alaposan kitisztítjuk, mert ezzel a spórák továbbterjedését jelentősen megakadályozhatjuk. Szabályozott légterű tárolóban a CO2 arányának növelése csökkentette a betegség mértékét.
A szürkepenészes rothadást a Botrytis cinerea okozza. A gyümölcsön a szúrt sebek körül körkörös, besüppedt folt keletkezik, mely kiterjedhet az egész gyümölcs. A fertőzés előrehaladott szakaszában a gyümölcsön egérszürke, vattaszerű, lágy, de nem vizenyős telepek alakulnak ki. A rothadás ellen hatásos a gyümölcs óvatos szüretelése és sérülésmentes osztályozása, az egészséges gyümölcs betárolása gyors lehűtéssel és a tárolási hőfok mielőbbi elérésével, valamint a szakszerű növényvédelem megvalósítása. Az augusztusban elvégzett fungicides állományvédelem a fertőzést a még sérült almán is hatásosan csökkentheti.
A moníliás rothadásnak okozója a Monilia fructigena, penészgyepes és gombatelep nélküli, ún. feketerothadásos megjelenési formája van. A gyümölcsök a beteg fás részekről (ágakról, hajtásokról) fertőződhetnek. A gomba a héjon lévő sérüléseken vagy nyílásokon jut a gyümölcse. A gomba spóráit a szél terjeszti. Legjelentősebb fertőzési szakasz a szüret megkezdése előtti néhány hetes időszak. A kórokozó elsősorban a héjon lévő sérüléseken jut be a gyümölcsbe, melyet okozhatnak rovarok, jégeső, varasodás fertőzés is. A beteg alma a környezetében lévő még egészséges almákat is megfertőzi úgy, hogy a micélium a paraszemölcsökön keresztül behatol az ép almába. A betegség ellen védekezni csak a szabadföldön lehet, melynek a sebeket okozó rágókártevőkre kell irányulnia. Kifejlődéséhez a tárolóban a nagyobb hőmérséklet és páratartalom kedvező. A gyümölcsösben szakszerű metszéssel és a beteg fa részek gyümölcsösön kívüli elégetésével lehet védekezni ellen. Csak egészséges, sérülésmentes almát tároljunk be.
A magház-penészesedést melynek kórokozója az Alternaria tenuis Ha a fertőzés nagyon erős, a kocsány és a kehely felőli rész is rothadni kezd. Nagyon ügyeljünk a kíméletes szüretre, mert a gomba a nyitott vagy sérült helyeken fertőz. Kártétele - a megfigyelések szerint - az időjárás függvénye.
A gombás eredetű tárolási betegségek ellen az egész évi növényvédelemnek magas színvonalúnak kell lennie, odafigyelve a szüret előtti rovarkártevők károsítására és az időjárásra. A tenyészidőszak végén megspórolt gombaölő szeres és kálciumos kezelés tetemes veszteséget okozhat. Aki tárolásra szánja az almáját, annak augusztus közepén-végén kaptán, diklofluanid vagy klórtalonil hatóanyagú gombaölő szerrel és hozzáadott kálciummal célszerű a zárópermetezést elvégezni a gombás eredetű tárolási betegségek csökkentése érdekében.
Vajda Lajos - Kaplony