Augusztus 11-én Vívótalálkozó lesz Szatmárnémetiben

Nehéz lenne a szatmári vívás történetét dióhéjban összefoglalni. A kezdetek a történelem homályába vesznek, de biztos, hogy a 19. század végén már ismert vívómesterek (Payka Vilmos és Erdei Vilmos) állították vívóállásba a szatmári pengeforgatókat.

A 20. század elején a színérváraljai Bay Béla a későbbi magyar vívólegenda lett oszlopos tagja a Szatmári Sportegyletnek. A 30-as években Tereh Géza volt az SZSE vezéregyénisége, akinek a vezetésével a Luczky Rudolfot és Csipler Sándort is magába foglaló kardcsapat országos bajnokságot is nyert. Később Csipler Sándor a párizsi Vívóakadémiát is elvégzi. A II. világégés után az ő nevéhez fűződik a szatmári vívóiskola megteremtése. Előbb a   Kazinczy utcai régi vívóteremben, majd a korszerű új vívócsarnokban nevelte százával a vívótehetségeket, akik nem egyszer világbajnoki címekkel hálálták meg a Mester munkáját. Aztán a növendékek szétszéledtek a világ négy égtája felé, de többen megőrízték hivatásukat és vívóedzőként dolgoznak új hazájukban is. De időnként hazatérnek... a Szatmári Vívók Világtalákozójára.

1997-ben a külföldön élő szatmári vívóedzők és veterán vívók (élükön Szepessy Józseffel, Haukler Istvánnal és Roóz Mikivel) elhatározták, hogy szatmári világtalálkozót rendeznek, amelyikre valamennyi aktív és veterán szatmári vívót meghívnak. A találkozó apropóján szóba került egy Csipler Sándor mellszobor elkészítése is. A szobor végleges
bronzváltozata 1999-ben készült el, felavatásán még  Sanyi bácsi is részt vett, de az ezredfordulót a mester már nem érte meg, 1999 december 31-én elhunyt, a vívótermet pedig róla nevezték el.

A mellszobrot Erdei István szobrászművész készítette el, az öntést a szatmári IPSUIC szakemberei végezték. "A mellszobor elkészítésében oroszlánrészt vállaltak Dan Viorel klubelnök, Stahl István újságíró, Veres Pál, az IPSUIC, vegyipari gépgyár igazgatója és az öntöde munkásai" - írja a Szatmári Friss Újság a szoboravatás kapcsán.

A második találkozóra - 2000-ben - a szervezők meghívták a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét, Schmitt Pált is, aki nagy szeretettel jött el Szatmárnémetibe a régi sporttársakkal találkozni. A találkozókat megtisztelte jelenlétével Pascu Ana, a Vívószövetség elnöke, Alexandru Mironov  egykori sportminiszter.



A harmadik találkozót 2006-ban rendezték, ekkor Szatmárnémeti Helyi Tanácsa díszpolgári címet adományozott Stahl Katalinnak, a szatmári és a román vívósportban elért kimagasló eredményeinek elismeréseként. A Vasile Goldis Egyetem pedig Doctor Honoris Causa címmel jutalmazta Ana Pascut, a szakszövetség elnökét.

A találkozók szervezésében nagy szerepet vállalt Stahl Katalinnak 2009-ben történt elhunytával az újabb találkozók időpontja egyre tolódott, az eseménysorozat negyedik állomására  augusztus 11-én kerítenek sort, Szatmárnémeti egykori polgármesterének, Ilyés Gyulának és a Németországban élő, a szponzori szerepet felvállaló Szepessy Józsefnek
köszönhetően. Ezen több, mint 200 volt szatmári vívó vesz részt, ha úgy tetszik, a Pierre de Coubertin által kimondott, egyre inkább másodlagos szerepet játszó olimpiai szellemben, amely kimondja: a részvétel a fontos.

És ezen a téren a szatmári vívók ismét jelesre vizsgáznak, a maga nemében a világon is párját ritkító eseményen.