Árpád-házi Szent Erzsébet ma
Napjainkra aktualizálják Árpád-házi Szent Erzsébet példáját, üzenetét a Diakónia munkacsoport tagszervezetei, közösségei.
A szeretetszolgálat egyik legnagyobb magyar alakja Árpád-házi Szent Erzsébet. II. András magyar király és merániai Gertrúd lányaként született, 1207-ben. A kor szokásának megfelelően négyéves korában eljegyezték Hermannal, az őrgróf fiával. Eisenachba, majd Wartburgba került, vőlegénye, a betegeskedő Hermann 1216-ban 19 évesen meghalt, a fiatal özvegyet pedig volt férjének öccse, Lajos jegyezte el. Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot, gyakran böjtölt, éjjelente gyakran virrasztott. Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek számára, szegényeket segített. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban.
1225-ben, amikor Lajos vazallusként, II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg éléstárait, a szegényeket élelmezte, maga pedig mértéktartóan élt. Lajos 1227. szeptember 11-én hunyt el, Erzsébet pedig Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett. Ettől kezdve egyszerű, szürke köntösben járt. Bár II. András hívta, nem tért vissza Magyarországra gyermekei neveltetése miatt. Erzsébet három nappal előbb megmondta halálának napját. Sírja mellett számos csodás esemény történt. IX. Gergely pápa avatta szentté 1235-ben.
Árpád-házi Szent Erzsébet emléke, tisztelete ma is él. A legismertebb hozzá fűződő legenda szerint, egy alkalommal ruhájában kenyeret vitt a szegényeknek; férje megállította, hogy megtudja, mit visz benne. Erre ő azt felelte, hogy rózsát, s amikor megmutatta kötényét, valóban rózsák voltak benne.
E történet alapján az ábrázolásokon a rózsák váltak Szent Erzsébet legfőbb ikonográfiai attribútumává. Városunkban található szobrán, a szatmárnémeti Szent Erzsébet ábrázoláson is megjelenik a rózsa. A Szent 2008-óta virágot nyújt a szatmáriak felé, kitárja karjait a segítségnyújtásra, de egyben figyelmeztet: a környezetünkben sokan élnek úgy, hogy a mindennapi élelem megszerzése gondot jelent, a hideg, a betegségek, a kilátástalanság és a magukkra-hagyottság emészti őket. Gondjaik megoldása nagy kihívás, de egy gesztus, egy lehajlás, egy mosoly is sokat jelenthet. Jelezheti: együttérzünk veletek, fontosak vagytok, imádkozunk értetek.
Erre gondolt a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye pasztorális tanácsának diakónia munkacsoportja, amikor úgy döntött, Árpád-házi Szent Erzsébet napján, november 19-én közös programmal él a rászorulók felé. Mindennek a gyűjtőpontja a szatmárnémeti szobor lesz, ahol találkoznak, együtt imádkoznak, majd elmennek a város különböző pontjaira megfogni a kezeket, élelmet osztani, a reményt éleszteni. Megmozdulásuk ugyanakkor jelzés lesz mindenki felé: nem lehet elmenni a segítséget kérők mellett szó nélkül, észre kell venni őket és valamit tenni kell.
Így lesz Árpád-házi Szent Erzsébet emléknapja idén egy kicsit más, talán több mint az előző években, és így lehet élő jel városunkban is, megmozgató erő.
