Az.IFAB rendes éves gyűlésén több radikális módosítás is a testület elé került, ám ezekre egyaránt nemleges választ adtak a tagok. Ezzel eldőlt, hogy nem valósul meg az ír szövetség által előterjesztett tervezet az ideiglenes kiállításokról, pedig a sajtó már meg is alkotta a rózsaszínű lap fogalmát. Az is biztossá vált, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) terve a húsz percre duzzasztott szünetről is kútba esett.
További vizsgálatok és megfontolás tárgyát képezi viszont a skót szövetség tervezete, mely szerint olyan mérkőzéseken, amelyeken hosszabbításra kerül sor, az edzők egy újabb cserelehetőséggel rendelkezzenek. Vélhetően a francia vagy az olasz másodosztályban tesztelik majd azt a tervezetet, mely szerint minden egyes büntetőterület mögé kerüljön egy újabb asszisztens, segítve a játékvezetőnek megítélni a tizenegyes-gyanús eseteket, illetve azt, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon.
Pontosított az IFAB a les szabály megfogalmazásán, így most már nem veszik figyelembe, ha egy játékos elhagyta a pályát. Ezentúl az edzők egész mérkőzés alatt állhatnak majd a kispad előtt kijelölt technikai zónában, nem kényszeríthetik őket arra, hogy néha leüljenek. Végezetül pedig, amennyiben egyik csapatból kiállítanak valakit és a mérkőzés tizenegyes-párharccal végződik, akkor az „egész csapatból" is csak annyian rúghatnak, amennyien a „csonka" csapat.
Amennyiben valaki arra kíváncsi, hogy a labdarúgás szabályait miért az IFAB és nem a nemzetközi szakszövetség változtatja, annak álljon itt egy kis történelem-lecke. Az IFAB-ot 1886-ban hozta létre Nagy-Britannia négy tagszövetsége -Anglia, Skócia, Írország, Wales-, a szabályok egységesítése végett. Amikor a FIFA 1904-ben megalakult, elfogadta az „öregebb" testület „fennhatóságát". Az IFAB 1953 óta nyolc tagból áll, melyből négyet a brit tagszövetségek, négyet pedig a FIFA delegál, a módosítások elfogadásához pedig 3/4-es többség szükségeltetik.
