Sokszor évekig élhetünk együtt valakivel, és még sem ismerjük. Ne ítélj elsőre! – tartja a mondás...Sokszor évekig élhetünk együtt valakivel, és még sem ismerjük. Ne ítélj elsőre! – tartja a mondás, de az ember már csak olyan, hogy mégis megteszi.
Hiszen az első benyomás óhatatlanul befolyásol minket abban, mit is gondoljunk arról, akit nem ismerünk, és nem tudunk róla semmit.
De vajon megtévesztő-e a külső, és valójában a tettekben megjelenő belső tulajdonságok azok, melyek támpontot nyújtanak a jobb megismerésben? Ez a kérdés régóta foglalkoztat jó néhány tudóst, akik elmélyültek a témában. Ilyenek a testi jegyek tanulmányozása, a tenyérelemzés, arcvonásokból való olvasás.
Az úgynevezett fiziognómia alapjait feltehetőleg az ősi Indiában rakták le és az ókortól napjainkig számos tudós elme vizsgálódott a témában s ránk, örökítette tapasztalatait.
Az első rendszerezett de csak részleteiben fennmaradt leírás a 2500 évvel ezelőtt élt szónok, gondolkodó, költő, orvos a retorika atyjának tartott görög Empedoklésztól származik. Szókratész, a híres filozófus szintén nagy jártasságot árult el a fiziognómia terén, ahogyan Hippokratész az orvostudomány legkiválóbb képviselője is. A szerzők között megtalálhatjuk Arisztotelészt ( krisztus előtt 384-322), Platón tanítványát , Nagy Sándor nevelőjét is. „ A természetnek a fiziognómiával kapcsolatos titkai föltárása” című munkájának hat fejezetében a test valamennyi részének jelentésével foglalkozik, bár sokan vitatják, hogy ezt valóban ő írta volna. A fiziognómia tehát az ókorban a szintén népszerű asztrológia mellett népszerű tudományágnak számított, nagy érdeklődésnek örvendett az arab világban és Kínában is.
A középkorban ez a tudomány háttérbe szorult a vele foglalkozó iratok feledésbe merültek, míg nem reneszánsz idején ismét felé fordult az érdeklődés. Számtalan teológus, csillagász, és tudós ásta elő és fejlesztette tovább az elődök munkáit, a könyvnyomtatás megjelenésével a tömegek számára is elérhetővé vált. Mára leginkább a katonából pszichiáterré vált később elismert törvényszéki orvos, egyetemi professzor a 19. század végén tevékenykedő Cesare Lombroso nevét ismerték legtöbben, mivel úttörő szerepet játszott a bűnözők arcvonásai és jellemük közötti kapcsolat vizsgálatában.
A fiziongómia és főleg az arc elemzése tehát nem egyszerű feladat. Széles körű tudást és szakértelmet kíván. Mivel már a kezdetekben sem csak elemzésre szorítkozott, hanem bizonyos mértékig az ember jövőjére vonatkozóan is adott útmutatást, óvatosan kell bánni a következtetésekkel.
Ahogyan a tenyérből, úgy az arcból is kiolvashatók a jellemvonások, a vérmérséklet, a meglévő vagy későbbiekben lehetséges betegségek, a titokzatos jövő vagy a halálunk időpontja is. Minderre a legtöbb ember kíváncsi, s mi sem természetesebb, hogy sokan igyekeznek kielégíteni a jövőjük megismerésére vágyók kívánságait.
Ahogy az asztrológia, úgy a fiziognómia is egyre inkábba felkapottabb témák, közé tartozik. Sokszor találkozhatunk olyan megjegyzésekkel, hogy ez az arcvonás ezt meg ezt jelenti. Ha például, összeér valakinek a szemöldöke erőszakos halált, vagy bűnözői hajlamot feltételez. Nincs két egyforma ember, különösen nem létezik két teljesen egyforma arc sem. Az arcvonások elemzése során minden apró részletet számításba kell venni. E tudomány művelői soha nem mondtak volna könnyelmű véleményt. Meglátásaikat többszöri találkozás, az ez idő alatt szerzett benyomások tették teljessé. Bizonyos mértékig mindenki képes olvasni az arcvonásokból, főleg máséból. Ilyenkor korábbi tapasztalatainkra, ismereteinkre támaszkodunk. Ne hagyjuk magunkat a régi szemlélettől vezérelni az ember olyan kívül, mint belül. De akadnak téves megítélések is például az angyalbőrbe bújt ördög – mikor egy harmonikus külsejű férfiról vagy nőről bebizonyosodik az ellenkezője.
A külső alapján akkor tévedhetünk nagyobbat, ha fiatalokról van szó. 40 éves kor után viszont általában bizonyos hogy mindenkinek olyan az arca amilyet megérdemel. A szépség múlandó, viszont belső tulajdonságaink egyre jobban megmutatkoznak arcunkon.
A fiziognómia tudománya kétségtelenül érdekes út, de veszélyessé is válhat. A hozzá nem értők, akik fél információt adnak a laikusoknak, rombolhatják belső tulajdonságainkat. Azért mert valaki elolvasott egy könyvet az még nem azt jelenti, hogy elmélyült a témában és legyen az asztrológia, kártyavetés, tenyérjóslás, még nem válik a téma avatott szakértőjévé. Az emberek akkor fordulnak általában jósokhoz, asztrológushoz, ha nem tudnak dönteni egy számukra fontos kérdésben, vagy válaszút előtt állnak, vagy bajban vannak. Segítséget, útmutatást várnak a tovább lépéshez. Ilyenkor minden megjegyzés, mozdulat különleges jelentőséggel bír számukra, hiszen lelkiállapotuk nem stabil. Könnyen okozhatnak ilyenkor a nem szakavatottak komolyabb törést az illető személyiségében vagy életében.
A téma figyelmet érdemel, de ne rémüljön meg senki a tükörben látottaktól, hiszen egy-egy vonás még semmit nem jelent. Fordítsa inkább a mindennapi életben való talpon maradásra tapasztalatait.(Borsod Online, Stop!)
