Amerikai elnökválasztás - Öt emlékezetes választási lecke
Donald Trump republikánus amerikai elnökjelölt meglepetésszerű választási győzelme örökre a politikai elit fejébe véste, hogy minden, amit eddig gondolt a választási és a kampánygépezet működéséről, csalás és (ön)ámítás volt - írta a CNN amerikai televíziós hírcsatorna a honlapján megjelent kommentárban.
A biztos befutónak számító demokrata jelölt, Hillary Clinton veresége után a kampány működéséről, az amerikai népességváltozásról és a jelöltek kölcsönhatásáról szerzett eddigi tudás elavulttá vált. Öt fontos tanulság biztosan leszűrhető a választásokból a CNN szerint.
1. Senki sem csalhatatlan.
A közvélemény-kutatások tévedtek, ahogy a hagyományos politikai előrejelző modellek és a harcedzett kampánymenedzserek is. Trump győzelme az amerikai politika történetének egyik leghihetetlenebb lapja, és valószínűleg az is marad. A szavazók úgy adtak a republikánusok kezébe minden hatalmat, hogy közben arra senki sem számított.
2. Mégis létezik a Trump-féle hátország.
A republikánus jelöltet a fehér munkásosztály emelte az elnöki székbe kedden, miközben megremegett a demokraták úgynevezett "kék fala", amely a hagyományosan demokrata szavazóbázisnak számító Pennsylvania, Michigan és Wisconsin szövetségi államokat jelöli. A demokraták a megszokott módon elsöprő sikert arattak a városokban, de a vidéki Amerika szemében Clinton sokkal kevésbé volt meggyőző jelölt, mint a leköszönő elnök, Barack Obama 2008-ban vagy 2012-ben. A vidéki fehér szavazók körében egyértelműen Trump volt a favorit. Néhány eldugott helyet csak a Trump-kampány fedezett fel, ezek a felmérések elől rejtve maradtak. Máshol a demokrata választópolgárok lelkesedése és részvétele hibádzott. A különbség különösen azokban az államokban volt szembeszökő, amelyekben Clinton Bernie Sandersszel mérkőzött meg a demokrata párti előválasztások során, akinek protekcionista üzenete nagyban egyezett Trumpéval.
3. A Clinton-féle szavazóbázis délibábnak bizonyult.
Legalábbis a spanyol ajkú szavazók és a felsőfokú végzettségű nők nem tudták hatékonyan ellensúlyozni azt a fölényes többséget, amelyet Trumpnak sikerült biztosítania. Clintonnak az afroamerikai közösséget sem sikerült olyan szinten mozgósítania, mint Obamának. Emellett eltűntek a "kék kutyák", azaz a konzervatív demokraták, és a párt arculata erősen baloldali, illetve városi jelleget öltött. A Bill Clinton korábbi elnököt támogató munkásosztálybeli szavazók pedig nem sorakoztak fel felesége mögött.
4. A kampány eszközeinek hatása korlátozott.
Clinton kampánystábja vérprofi munkát végzett az ingadozó államokban a kulcsfontosságú szavazócsoportok beazonosítása és megcélzása terén, és a költekezése is messze túlszárnyalta Trumpét, ráadásul több erőforrással, sokkal korábban reagált a kihívásokra, mint republikánus társa. Mindez mit sem számított, és hiába nyert Clinton Nevadában, illetve szerezte meg sikeresen a floridai spanyol ajkúak elsöprő támogatását, a választás kimenetelének megváltoztatásához ez nem volt elég.
5. Trump az alacsonyabb tisztségekért folyó harcban sem ártott a republikánusoknak
Szinte mindenki azt hitte, hogy Trump a republikánus párt szégyenfoltja lesz, és összezúzza majd a szenátus megtartására vonatkozó álmait. Eközben éppen ellenkezőleg: egyes szövetségi államokban éppen az ő arca jelentette a szükséges hátszelet a republikánusoknak.
Az eredményekből az derült ki, hogy nem sok olyan választó volt, aki vegyesen szavazott demokrata és republikánus politikusokra, ahol más választást is tartottak az elnöké mellett.
"A demokraták lejátszott meccsnek tartották a választást, miután kiderült, hogy Trump lesz a republikánusok jelöltje" - mutatott rá Ward Baker, a Nemzeti Republikánus Szenátusi Bizottság vezetője szerdán. Végül azonban "sem üzenetük, sem stratégiájuk, sem képességük nem maradt arra, hogy beleszóljanak a helyi ügyekbe".
