Szerdán 18 órakor Mózes Első könyve 17. részének első 8 verse alapján szólt az Ige. Ilonczai Zsombor elmondta, hogy úgy, ahogy az idős Ábrahámot, minket is szolgálatra hív el Istenünk. Ő nem nézi alkalmatlanságunkat, hanem alkalmassá tesz a feladatra. Célt ad életünknek. Ábrahám elhívása Isten szövetségkötése, tele van ránk vonatkozó ígéretekkel, ha hozzá kapcsoljuk életünket.
Igaz Árpád házigazda lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, majd át is adta a szót a Szatmárnémeti Református Gimnázium csapatának. Gyönyörű énekek, mély üzenettel bíró versek hangzottak el, ugyanis harmadik állomásához érkezett a Református Gimnázium diákjainak imaheti zarándokútja. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Reformáció Emlékbizottságon keresztül 2 millió forinttal támogatja a Szatmárnémeti Református Gimnáziumnak ezt a programját. Az 1554-es óvári zsinatra emlékezve érkeztek a szamosmenti településre.
Póti Eduárd történelemtanár előadásában Tordai Demeterről és az óvári zsinatról beszélt. Tordai Demeter óvári lelkész az alsó-magyarországi magyar protestánsok második püspöke az oltárt azért vitette ki a templomból, mert ő maga a Kálvin nézetéhez hajlott. Az óvári zsinatot 1554-ben böjt harmadik vasárnapján, Csenger és Szatmár között, „Óvárivárosban" tartották, amely akkor, mint Drágffy-birtok, Drágffy Gáspár özvegyének, Somlyai Báthori Annának volt a birtokában. A zsinat védnöke Ecsedi Báthori György, Báthori Anna második férje volt. A zsinattartás egyik oka, hogy Hevesi Mihály meghalt, helyébe más püspököt kellett választani, Tordai Demeter óvári lelkész, a Báthori-család udvari papja nyerte el ezt a méltóságot. A zsinat még nem egyértelműen kálvini, a lutheri tanok is jelen voltak. Az előadást követően a résztvevők megkoszorúzták a templomban található emléktáblát.