- Amikor egy edzőterembe először kell lemenni, akkor mindenki szorong. És nagyon félünk. Félek. Féltem. Melegként lemenni egy edzőterembe megint egy pluszszorongás - hangzott el a mondat Alföldi szájából, miközben arról mesélt, neki milyen tapasztalatai voltak a nyitottsággal.
Számos másik történettel előállhatott volna, hiszen a homoszexualitáson túl akár a faji vagy vallási megkülönböztetésre is hozhatott volna példát. Ő azonban érdekes módon, vagy talán nagyon is tudatosan, éppen egy a melegséget firtató sztorival állt elő.
Alföldi azelőtt minden ilyen utalástól elzárkózott, de az utóbbi hónapokban nem ez volt az első alkalom, hogy két- vagy egyértelmű megjegyzést tett arra, amit már korábban is rebesgettek, miszerint meleg. Most először fogalmazott azonban teljesen konkrétan, korábban inkább csak utalt a témára.
„Nem saját érintettségem okán jelentek meg meleg szereplők vagy erről szóló darabok a Nemzeti Színház műsorán. Ennél azért nagyobb léptékben gondolkodom az életről is és a színházról is" - mondta korábban Csáki Judit Alföldi színháza - Öt nemzeti év című könyvében, majd később így írt minderről: „Erről a fejezetről azt gondoltam, hogy nem lesz benne a könyvben. Mert nem akarok "szenzációs" fejezetet a Nemzetiről szóló könyvbe; semmi olyasmit, hogy "lám-lám, végre bevallja, pedig úgyis tudtuk". Aztán ma - 2013. május 23-án éjjel - minden máshogy van már. Először is: biztos vagyok benne, hogy nagyobb eséllyel maradhattam volna a Nemzeti igazgatója, és folytathattam volna a munkát - nem állítom, hogy biztosan, csak nagyobb eséllyel -, ha rendben lennék "családpolitikailag". Másodszor: néhány napja buzizta le Kerényi Imre valamikori színházrendező a Nemzeti Színház általam vezetett öt évét. És ez már sok. Maradjon csak a fejezet. Akkor is, ha sokan kárörvendve olvassák, hisz "lám-lám, ugye, megmondtuk"."
A cikk itt nem ért véget! Olvassa tovább a Blikk.hu-n!