Ágyban, párnák közt
Amerikai tudósok elmélete szerint, ha valakit álmában ér a halál, az az agy légzést irányító részében bekövetkezett csoportos sejtpusztulásnak tudható be - adta hírül az Informed.
Az elmélet szerint, ha csoportosan pusztulnak el bizonyos sejtek az agy légzést irányító részében, az ún. centrális apnoét vált ki, ez okozza a fulladást. Nagy a valószínűsége, mondják a tudósok, hogy sok idős embernél ilyenkor a halál okaként szívelégtelenséget állapítanak meg.
A kutatók már korábban is azonosították az agynak a légzést irányító részét, és ezen belül a sejtek azon kis csoportját, amely a légzésre felszólító parancs kiadásáért felelős.
A kísérlet során patkányok agyába a sejtek több mint felét elpusztító anyagot fecskendeztek, majd figyelték az állatok légzését. Amikor a patkányok elértek az alvás REM-fázisába, teljesen leállt a légzésük, úgy kellett őket felébreszteni, hogy ismét vegyenek levegőt. Idővel a légzéskihagyások gyakoribbá és súlyosabbakká váltak, átterjedtek az alvás többi fázisára is, a végén még éber állapotban is előfordult a légzés kimaradása.
A patkányoknak 600 ilyen, a légzés irányítására „szakosodott” sejtjük van, az embereknek, a kutatók szerint néhány ezer. A sejtek 60 százalékának veszteségével még meg tud birkózni az ember, de a nagyarányú pusztulás oda vezethet, hogy álmunkban megáll a légzésünk. Mivel nincs biológiai oka, hogy az átlagéletkor után is fenn kellene tartani ezeket a sejteket, így a korral nem termelődnek újra. Ahogy egyre fogynak, az ember egyre inkább ki van téve az apnoénak. Különös veszélyt jelenthet az idős emberekre, vagy az olyan neurodegeneratív betegségekben, mint a Parkinson-kór szenvedőknél.
A kutatók szerint elképzelhető, hogy kapcsolat van a centrális apnoé, valamint a csecsemőkorban előforduló bölcsőhalál között is.
