Ady- megemlékezés

Tizennyolcadik alkalommal szervezték meg Érmindszenten, Ady Endre szülőfalujában a költőnek emléket állító Ady megemlékezést.

Szombaton 11 órától az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az RMDSZ Szatmár megyei szervezete, a Szatmár Megyei Tanács és Érkávás község tanácsa emlékezett a költő szobra előtt. Beszédet mondott Csehi Árpád, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke, Kelemen Hunor, az RMDSZ országos szervezetének ügyvezetô elnöke, Sógor Csaba EP-képviselôjelölt és Pomogáts Béla irodalomtörténész is. Czintos József, a Harag György Társulat igazgatója, Havas Judit elôadóművész, valamint András Gyula és Marcel Mirea színművészek szavalatokkal emelték a megemlékezés rangját.

 

Kelemen Hunor beszédében elmondta: a magyar irodalomban a huszadik század Ady Endre Új versek című kötetével kezdődött 1906-ban és Kertész Imre irodalmi Nobel-díjával ért véget 2002-ben. Az ügyvezető elnök úgy értékelte, nemzeti irodalmunk számára sikeres volt a múlt század, hiszen se szeri se száma az ekkor született magyar remekműveknek. „Korántsem volt ennyire sikeres ez a 100 év történelmünk szempontjából. S bár nem szerencsés párhuzamot vonnunk irodalom és történelem között, meg kell említenünk azt is, hogy a huszadik század a Kárpát-medencei magyarság számára 1918-ban, Trianonnal kezdődött. És folytatódott a második világháborúval, majd az 1956-os forradalommal” - mutatott rá Kelemen Hunor, aki szerint a huszonegyedik század eleje, történelmünk szempontjából azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy minden jóra fordulhat. „Az 1989-es rendszerváltozással kezdtünk hinni abban, hogy az új század sokkal sikeresebb lesz. Amilyen sikeres volt az előző század az irodalom tekintetében. Mert a romániai magyarság az első 17 évben visszaszerezte méltóságát, jogait, javait és nemzeti szimbólumait” - hangsúlyozta az ügyvezető elnök, aki szerint Kárpátalja, Vajdaság és a Magyarország közelmúltja azt bizonyítja, le lehet térni a helyes útról, el lehet veszíteni azt, amit a kisebbségi sorsban élő magyarság kivívott magának. „Most Erdélyen, rajtunk a sor. Egy ördögi terv részeként most hozzánk jött el a megosztás, széthúzás kísértete. Csak rajtunk múlik, engedünk-e ennek a csábításnak vagy a sikeres huszadik századi irodalmunk mellett mi, romániai magyarok, sikeres huszonegyedik századi történelmet is fel tudunk mutatni” - összegezte végül Kelemen Hunor.

 

Sógor Csaba Ady Endre örökségéről beszélt Érmindszenten. Arról a felelősségről, amely írástudóról írástudóra szállt át az évszázadok során: a lázadás és az Istenhez való visszafordulás szükségszerű egymás mellettiségéről. „Mohács óta az írástudók, papok, prédikátorok és költők felelőssége az, hogy felemeljék hangjukat a közösség érdekében, hogy utat mutassanak a közösségnek. Ezt tették nemzetünk írástudói, Tinódi Lantos Sebestyéntől Ady Endréig” - hangsúlyozta beszédében Sógor Csaba. Továbbá azt is elmondta, a jelenkori, bibliát olvasó írástudó kötelessége abban is áll, ne csak lázadjon Isten ellen, hanem meneküljön is hozzá, amikor értékmentésre törekedik. „A keresztény értékrendbe illeszkedő közéleti jelenlét azt is jelenti, hogy csupán az emberek tetteit ítéljük el. Nem magát az embert, akit tisztelnünk és becsülnünk kell. Olybá kell lennünk, mint Ady Endre, aki - egyszerre volt kegyetlen lángelme és irgalmas szívű ember” - mondta az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltje, aki szerint a romániai magyarság, Ady által 100 évvel korábban megálmodott lehetőségét most válthatja valóra az által, hogy összekötőkapocs lesz Kelet és Nyugat között. „Ne lázongva és búsongva, ahogy eddig, hanem emelt fővel feleljünk meg ennek a küldetésnek. Ez az európai távlatokban gondolkodó, a magyar nemzetegyesítésnek elkötelezett ember magatartása” - jelentette ki beszéde végén Sógor Csaba.