Brit kutatók szerint nemcsak a túl kevés, hanem a túl sok alvás is jelentősen növeli a szívbetegségek kockázatát.
Két angliai egyetem kutatói több mint tízezer közalkalmazott alvási szokásait, majd később halálozási adatait jegyezték fel. Előbbiről még 1985-88 között kérdezték meg az embereket, majd ezt megismételték 1992-93-ban. A kutatók számos befolyásoló tényezőt vettek figyelembe, úgymint az életkort, a nemet, a családi állapotot, a hierarchiában elfoglalt pozíciót, valamint, hogy az illető dohányzik-e, és végez-e testmozgást.Noha mindez befolyásolhatja az egészséget, a szakembereknek sikerült elkülöníteniük, miként befolyásolta az alvási szokások - a két adatfelvételi időpont közötti - megváltozása a halálozási arányokat.
Korábban hal, aki kevesebbet alszik
Akiknél a korábbi hétről öt órára csökkent az alvási idő, kétszer nagyobb eséllyel alakult ki halálos szív- és érrendszeri betegség, mint az átlagosan napi hét órát alvóknál. Az összes halálozási okot összesítve 1,7-szeres volt az előbbi csoport fenyegetettsége.
A kutatáson dolgozó Francesco Cappuccio professzor elmondta: a kevesebb alvás és az alvási problémák gyakoribbá válása jellemző a fejlett társadalmakra; az alvás idejét főként a szórakozás és a több-műszakos munkarend kurtítja meg. Ez a változás az oka, hogy a fáradékonyság, az aluszékonyság és egyes betegségek sokkal gyakoribbak, mint két évvel ezelőtt" - tette hozzá.
Korábban hal, aki sokat alszik
A szakember arra is figyelmeztetett, hogy nem lehet büntetlenül csökkenteni a pihenés idejét, annak hosszan tartó hatásai vannak, ilyen lehet az elhízás, a magas vérnyomás és a cukorbetegség.
Érdekes ugyanakkor, hogy a kutatás szerint a hétórás alvókhoz képest azoknál is kétszeres a halálozási arány, akiknél az alvási idő hétről nyolc vagy több órára nőtt. Igaz, ebben az esetben gyengébb az összefüggés, mint az alváshiánynál, mert az ágyban töltött több idő a depresszió, vagy egyes rákkal összefüggő betegségek kísérőjelensége is lehet.
Emellett Neil Stanley, a Norfolki Egyetemi Kórház alvásszakértője arra mutatott rá, hogy az alvásigény olyan, mint a magasság vagy a cipőméret, vagyis emberenként változik, így nem lehet meghatározni a mindenki számára optimális értékét.
Két angliai egyetem kutatói több mint tízezer közalkalmazott alvási szokásait, majd később halálozási adatait jegyezték fel. Előbbiről még 1985-88 között kérdezték meg az embereket, majd ezt megismételték 1992-93-ban. A kutatók számos befolyásoló tényezőt vettek figyelembe, úgymint az életkort, a nemet, a családi állapotot, a hierarchiában elfoglalt pozíciót, valamint, hogy az illető dohányzik-e, és végez-e testmozgást.Noha mindez befolyásolhatja az egészséget, a szakembereknek sikerült elkülöníteniük, miként befolyásolta az alvási szokások - a két adatfelvételi időpont közötti - megváltozása a halálozási arányokat.
Korábban hal, aki kevesebbet alszik
Akiknél a korábbi hétről öt órára csökkent az alvási idő, kétszer nagyobb eséllyel alakult ki halálos szív- és érrendszeri betegség, mint az átlagosan napi hét órát alvóknál. Az összes halálozási okot összesítve 1,7-szeres volt az előbbi csoport fenyegetettsége.
A kutatáson dolgozó Francesco Cappuccio professzor elmondta: a kevesebb alvás és az alvási problémák gyakoribbá válása jellemző a fejlett társadalmakra; az alvás idejét főként a szórakozás és a több-műszakos munkarend kurtítja meg. Ez a változás az oka, hogy a fáradékonyság, az aluszékonyság és egyes betegségek sokkal gyakoribbak, mint két évvel ezelőtt" - tette hozzá.
Korábban hal, aki sokat alszik
A szakember arra is figyelmeztetett, hogy nem lehet büntetlenül csökkenteni a pihenés idejét, annak hosszan tartó hatásai vannak, ilyen lehet az elhízás, a magas vérnyomás és a cukorbetegség.
Érdekes ugyanakkor, hogy a kutatás szerint a hétórás alvókhoz képest azoknál is kétszeres a halálozási arány, akiknél az alvási idő hétről nyolc vagy több órára nőtt. Igaz, ebben az esetben gyengébb az összefüggés, mint az alváshiánynál, mert az ágyban töltött több idő a depresszió, vagy egyes rákkal összefüggő betegségek kísérőjelensége is lehet.
Emellett Neil Stanley, a Norfolki Egyetemi Kórház alvásszakértője arra mutatott rá, hogy az alvásigény olyan, mint a magasság vagy a cipőméret, vagyis emberenként változik, így nem lehet meghatározni a mindenki számára optimális értékét.
(InfoRádió / BBC)