A királyi udvaroknál kezdődött, és az évszázadok alatt népszerű, divatos elfoglaltsággá vált a kutyák kedvencként, ölebként, igazi társként való tartása.
A társasági kutyák általában szelídek és apró termetűek, változatos formával, külsővel és temperamentummal rendelkeznek. Minden életmódhoz találhatunk magunknak közülük egy kiváló társat. A kutyarajongókkal sokszor előfordul, hogy nem veszik igazán kutyaszámba a társasági ebeket, pedig ők is igazi egyéniségek, s bár méretüknél fogva nem tudnak mondjuk szánt húzni vagy egy rablóval megbirkózni, nekik is megvan a saját feladatuk: ők az ember főállású barátai, ahogy nevük is mutatja, a társasági kutyák.
A társasági kutyák általában szelídek és apró termetűek, változatos formával, külsővel és temperamentummal rendelkeznek. Minden életmódhoz találhatunk magunknak közülük egy kiváló társat. A kutyarajongókkal sokszor előfordul, hogy nem veszik igazán kutyaszámba a társasági ebeket, pedig ők is igazi egyéniségek, s bár méretüknél fogva nem tudnak mondjuk szánt húzni vagy egy rablóval megbirkózni, nekik is megvan a saját feladatuk: ők az ember főállású barátai, ahogy nevük is mutatja, a társasági kutyák.
Napjainkban egyre kevésbé van szükség a kutya munkájára, hiszen például már nem vadászattal kell napi élelmünkről gondoskodni, így egyre inkább a szeretet nyújtása marad a kutya legfőbb feladata, fajtától, mérettől függetlenül. De talán már a kutya és ember kapcsolatának kezdetén sem a használhatóság volt az elsődleges szempont. Ezt tűnik alátámasztani egy afrikai nomád törzs, mely pusztán szeretetből tartja kutyáit; a törzs tagjai nem hogy vadászatra nem használják őket, de még élelemmel is az emberek látják el kutyáikat. A társasági kutyák küllemre változatos képet nyújtanak, sőt nagyságuk sem teljesen egyforma.
A fajták közé tartozik a pekingi palotakutya, mely kicsi barátságos, élénk, intelligens, nyugodt, bátor kutyus. Dús, hosszú, egyenes fedőszőrzete vattaszerű aljszőrzetet takar. Magassága 15-25 centiméter, súlya általában 3-5, de legfeljebb 8 kilógramm. Tibetben és Kínában számtalan műtárgyon látható az oroszlán, mint a bátorság, az erő és a hatalom jelképe. Az oroszlántartás azonban meglehetősen nehézkes vállalkozás lett volna, így az ókori Egyiptomhoz hasonlóan, ahol a papok oroszlánok helyett macskákat tartottak, Kínában a kis oroszlánkutyák vették át a hatalmas ragadozók helyét. Számtalan legenda szerint Buddhát sok apró oroszlán vette körül, melyek veszély esetén óriási oroszlánokká változtak és megvédték urukat. Európában elsőként Marco Polo hozta hírét e kicsi, aranyszínű kutyának. Az első törpekutyák állítólag a Tang-dinasztia időszakában bukkantak fel a pekingi császári palotában, és talán Mandzsúriából származtak. Általunk ismert formája a mandzsu Csing-dinasztia időszakában alakult ki. Cu-hszü, Kína utolsó özvegy császárnéja szinte szabályos fajtaleírást hagyott ránk a pekingi palotakutyáról. Volt olyan időszak, hogy a Tiltott Város palotáiban több ezer kutyácska élt, 4000 eunuch gondozta őket.
A francia buldog, a munkásnegyedek kedvenceként kezdte pályafutását, hamarosan a nemesek körében is igazi karriert futott be. Egyes nézetek szerint a csipkeverő iparág angliai válságának köszönheti kialakulását. A nottinghami csipkekészítő munkások körében igen népszerűvé volt az egykori törpe angol buldog, s a krízist követően kutyáikkal együtt tömegesen vándoroltak Franciaországba. A franciák megszerették a kis buldogokat, terrierekkel, mopszokkal keresztezték őket, kialakítva így egy állófülű kis buldogot. Miután betiltották a bikaviadalokat, a feleslegessé vált buldogokat vadászatokon akarták alkalmazni, nem sok sikerrel. 1800 körül így egy sereg kis buldog került a párizsi állatkertbe, látványosság képen, s valóban nagy sikert arattak az emberek körében. Hamarosan elkezdték őket szenvedélyesen tenyészteni, s hamarosan kedvelt kutyává vált. (A kistermetű ebek olykor nem azért kicsik, hogy gazdájuk ölében is elférjenek, hanem gazdasági okokból: így egyszerűen kicsi a fogyasztásuk.)
A francia buldog groteszk, némelyek szerint veszélyesnek tűnő külsejével ellentétben nagyon barátságos, kedves kutya. Filozófusnak álcázott igazi bohóc, írta róla egy belga szerző. Hazánkban is népszerű fajta, intelligenciájának, kedves természetének köszönhetően. Tényleg igazi társasági kutya, nem lehet mellette szomorkodni, mert minden áron felvidítja gazdáját. Kellemes társ és barát, nem ugat feleslegesen, mérete és szőrzete miatt lakásban is kiválóan tartható, s mozgásigényét sem nehéz kielégíteni. Kenneltartásra egyáltalán nem alkalmas, borzasztóan igényli gazdája jelenlétét. Apró termete ellenére jó jelző- és védőkutya. Súlya általában 8-14 kilogramm közötti
A fajták közé tartozik a pekingi palotakutya, mely kicsi barátságos, élénk, intelligens, nyugodt, bátor kutyus. Dús, hosszú, egyenes fedőszőrzete vattaszerű aljszőrzetet takar. Magassága 15-25 centiméter, súlya általában 3-5, de legfeljebb 8 kilógramm. Tibetben és Kínában számtalan műtárgyon látható az oroszlán, mint a bátorság, az erő és a hatalom jelképe. Az oroszlántartás azonban meglehetősen nehézkes vállalkozás lett volna, így az ókori Egyiptomhoz hasonlóan, ahol a papok oroszlánok helyett macskákat tartottak, Kínában a kis oroszlánkutyák vették át a hatalmas ragadozók helyét. Számtalan legenda szerint Buddhát sok apró oroszlán vette körül, melyek veszély esetén óriási oroszlánokká változtak és megvédték urukat. Európában elsőként Marco Polo hozta hírét e kicsi, aranyszínű kutyának. Az első törpekutyák állítólag a Tang-dinasztia időszakában bukkantak fel a pekingi császári palotában, és talán Mandzsúriából származtak. Általunk ismert formája a mandzsu Csing-dinasztia időszakában alakult ki. Cu-hszü, Kína utolsó özvegy császárnéja szinte szabályos fajtaleírást hagyott ránk a pekingi palotakutyáról. Volt olyan időszak, hogy a Tiltott Város palotáiban több ezer kutyácska élt, 4000 eunuch gondozta őket.
A francia buldog, a munkásnegyedek kedvenceként kezdte pályafutását, hamarosan a nemesek körében is igazi karriert futott be. Egyes nézetek szerint a csipkeverő iparág angliai válságának köszönheti kialakulását. A nottinghami csipkekészítő munkások körében igen népszerűvé volt az egykori törpe angol buldog, s a krízist követően kutyáikkal együtt tömegesen vándoroltak Franciaországba. A franciák megszerették a kis buldogokat, terrierekkel, mopszokkal keresztezték őket, kialakítva így egy állófülű kis buldogot. Miután betiltották a bikaviadalokat, a feleslegessé vált buldogokat vadászatokon akarták alkalmazni, nem sok sikerrel. 1800 körül így egy sereg kis buldog került a párizsi állatkertbe, látványosság képen, s valóban nagy sikert arattak az emberek körében. Hamarosan elkezdték őket szenvedélyesen tenyészteni, s hamarosan kedvelt kutyává vált. (A kistermetű ebek olykor nem azért kicsik, hogy gazdájuk ölében is elférjenek, hanem gazdasági okokból: így egyszerűen kicsi a fogyasztásuk.)
A francia buldog groteszk, némelyek szerint veszélyesnek tűnő külsejével ellentétben nagyon barátságos, kedves kutya. Filozófusnak álcázott igazi bohóc, írta róla egy belga szerző. Hazánkban is népszerű fajta, intelligenciájának, kedves természetének köszönhetően. Tényleg igazi társasági kutya, nem lehet mellette szomorkodni, mert minden áron felvidítja gazdáját. Kellemes társ és barát, nem ugat feleslegesen, mérete és szőrzete miatt lakásban is kiválóan tartható, s mozgásigényét sem nehéz kielégíteni. Kenneltartásra egyáltalán nem alkalmas, borzasztóan igényli gazdája jelenlétét. Apró termete ellenére jó jelző- és védőkutya. Súlya általában 8-14 kilogramm közötti
A társasági kutyák további képviselői: tibet terrier, lhasa apso, shih-tzu, japán csin, papillon, tibet spániel, chihuahua, phaléne, boston terrier, brüsszeli griffon, Petit Brabancon, Maltese, Bolognese, Bichon Frisé, Coton de Tulear, kis oroszlánkutya.
Nagy Lehel
Dog For Life
