A szőlőültetvény ugyanazon a helyen marad 40 – 50 évig is, tehát ki van zárva annak a lehetősége , hogy talaja természetes úton pótolhassa a szőlő által sok évtizedeken át felszivódott tápanyagokat. A szőlő terméshozama elsősorban a talaj tápanyagtartalmától és vízgazdálkodásától függ. A felvett tápelemeket azonban a termés és venyige alakjában elhordjuk a szőlőből, tehát a talaj tápanyagkészlete állandóan csökken. A csökkenést tápanyagokban gazdag talajon később, soványabb talajon korábban érzi meg a szőlő. A szőlő élelmes növény, s megél trágyázás nélkül is, ilyenkor azonban a terméshozama a talaj tápanyag készletéhez igazodik, és rendszerint csekély.
Mivel a szőlő évi munkaerő és egyéb szükséglete nagyjából ugyanannyi csekély vagy bő termés esetén is, ezért akkor a legjövedelmezőbb a termelés, ha minél nagyobb az átlagtermés. Mindezekből nyilvánvaló, hogy szőlőink jó termőképességét fenntartani vagy fokozni csak akkor tudjuk, ha a talajból kivont tápanyagokat trágyázással pótoljuk .
A trágyázás a termés mennyiségére nagyobb hatással van, mint a termés minőségére. A hatóanyagok megfelelő arányú adagolása esetén a termés mennyiségének nagy növekedése is csak jelentéktelen minőségi csökkenéssel jár, sőt egyidejűleg a termés bizonyos fokú növekedésével a minőség is javulhat.
A kutatók tapasztalatai szerint 100 kg szőlőtermés a növényi részekkel együtt 1,45 kg nitrogén , 0,55 kg foszfor és 1,63 kg kálium hatóanyagot von ki a talajból. Akkor kapunk jó minőségű és bőséges termést , ha a szőlőt rendszeresen ellátjuk nitrogénnel, foszforral káliummal és mikroelemekkel. A mangánból, cinkből, magnéziumból csak igen kevés szükséges a termelésben, de mégis nélkülözhetetlenek.
A nitrogén a szőlő növekedésének és fejlődésének alapvető tápanyaga. Hiánya rövid , gyenge hajtásfejlődésben, apró sápadtzöld levelek megjelenésében mutatkozik. Rendszerint a fürtök sem fejlődnek ki, a bogyók kicsik maradnak.
A foszfor a növényi anyagcsere folyamatban nélkülözhetetlen. Elősegíti a vessző és a termés jobb beérését, kedvezően befolyásolja a termőrügyek kialakulását. Hiánya a tőke teljes elgyengülésében, a levelek foltos károsodásában jelentkezik.
A kálium legnagyobb szerepe a vessző és a termés minőségének alakulásában, a cukorképzésben van. Ugyanakkor fokozza a fagy- és a szárazságtűrést, csökkenti a betegségekre való hajlamot. Hiánya szembetűnően először a levelek szélének, majd a levél többi részének megbarnulásában jelentkezik. Különösen azokban az ültetvényekben kell a kálium utánpótlására odafigyelni, amelyeknél a telepítést megelőzően nem végeztünk feltöltő trágyázást, vagy az ültetvény már idős. A homoki szőlőkben pedig szinte nélkülözhetetlen a kálium pótlása. A kálium mellett a kálciumra és a magnéziumra kell még figyelmet fordítani, mert ezek hiánya súlyos élettani megbetegedést , a fürtkocsányok bénulását idézi elő. Ezeknek az elemeknek a pótlása különösen nagy adagú kálium bevitele esetén válik szükségessé.
A harmónikus tápanyagellátást a szőlő egészséges növekedéssel, gazdag és jó minőségű terméssel és jó télállósággal hálálja meg. Hogy mennyi és milyen trágyát használunk fel trágyázásra a szőlő és a talaj állapotától, a tervezett termésmennyiségtől, a rendelkezésre álló trágyaszerektől függ. Ha a szőlő vesszői erőteljesen fejlettek, a fajta jellegének megfelelő vastagságúak, a szőlő rendesen terem, akkor kevesebb trágya elegendő. Ha azonban a vesszők gyengén fejlettek, vékonyak, rövidek, kevés a terméshozam, akkor nagyobb mennyiségű trágya szükséges a szőlő trágyázásához.
A talaj állapotáról, tápanyagkészletéről vagy egyes tápelemek hiányárol talajvizsgálattal tájékozódhatunk.
A trágyázásra szerves- és műtrágyákat használunk. A szervestrágyával a tápanyagpótlás mellett a talaj humusztartalmát, és ezzel a szerkezetét , vízraktározó képességét javítjuk, a műtrágyával pedig az egyes tápelemeket pótoljuk. Legjobb és legtermészetesebb trágya az istállótrágya, de a szőlőben jól értékesül mindenféle más szervestrágya is. Sovány, kötött talajon nagyobb mennyiségű trágyával tudjuk a szőlőt termőerőben tartani, illetve terméshozamát fokozni, mint homoktalajon.
Leromlott szőlők felerősítésére az első évben a szokásos trágyamennyiség kétszeresét adjuk. Kötött talajon lehetőleg érett trágyát használjunk, homokon adhatunk félérett vagy éretlen, friss szalmásat is.
Szervestrágyából 100 négyzetméterenként és 3-4 évenként általában a következő mennyiségeket adjunk:
-alaptrágyázás telepítés előtt 600 – 800 kg/100 m2
-fenntartó trágyázás, tápanyag utánpótlás 300 – 400 kg/100m2
Sok helyütt nincs annyi szervestrágya, amennyi a szőlő rendszeres trágyázásához kellene. A termés fokozására még elegendő szervestrágya esetén is, használhatunk műtrágyákat. A műtrágyákban sokkal töményebb tápanyag található, mint az istálótrágyában, használatuk ezért nagyobb körültekintést igényel. Egy-egy ásványi elemből, mint például a nitrogénből, a foszforból vagy a káliumból olyan mennyiséget juttathatunk a talajba, ami felboríthatja a szőlő tápanyagellátásának az egyensúlyát és súlyos károkat okozhat. Ennek elkerülése végett, talaj és levélvizsgálat alapján számítjuk ki a helyes mennyiséget. A tápanyagszükségletnél tekintetbe kell venni még a termés nagyságát is. A szőlőnek legnagyobb mennyiségben káliumra, kevesebb nitrogénre és legkevesebb mennyiségben foszforra van szüksége.
Az alábbi táblázatban egy hektárra számított tápanyag felhasználás hatóanyagban kifejezve különböző mennyiségű termés esetén látható.
A tervezettSzőlőtermés - t/ha |
Nitrogén (N) |
Foszfor (P2O5) |
Kálium (K2O) |
|
4 |
24 |
16 |
40 |
|
6 |
36 |
24 |
60 |
|
8 |
48 |
32 |
80 |
|
10 |
60 |
40 |
100 |
|
12 |
72 |
48 |
120 |
|
14 |
84 |
56 |
140 |
|
16 |
96 |
64 |
160 |
A trágyázás ideje attól függ, hogy alap- vagy fejtrágyázásról beszélünk. Az alaptrágyázást általában a nyugalmi időszakban, késő ősszel vagy télen végezzük el. Erre szervestrágyákat, valamint nehezen oldódó foszfor és kálium tartalmú műtrágyákat használunk. Kötött talajon a nitrogénműtrágyák egy részét is alaptrágyaként kezelhetjük. Legfontosabb feladat, hogy a trágyát kellő mélységben dolgozzuk be a talajba. Legkevésbé érvényesül a talaj felső rétegébe adott trágya, legjobban a 30 – 35 cm mélységbe juttatott trágya. Hegyen vagy dombon a mélyítő árkot a lejtővel keresztben ássuk, vagy a tőkék fölé ásott kis gödörbe adjuk a trágyát. A szervestrágya kiegészítésén számított műtrágyákat mindig egyidejűleg adjuk rászórva a szervestrágya felületére.
Fejtrágyázást a tenyészidőben végezünk, mégpedig annak különböző kritikus szakaszaiban. Így rügyfakadás előtt a fakadás fokozására, 8 – 10 nappal a virágzás előtt, virágzás után a bogyók növekedésére és a rügydifferenciálódás serkentésére; a bogyók zsendülésekor a termés és hajtások érésének fokozására. Száraz időjárás esetén nem öntözhető szőlőkben nem fejtrágyázunk.
Virágzás előtt nitrogén , foszfor, kálium és bor , virágzás után foszfor, kálium és mikroelemes fejtrágyázást végzünk. Fejtrágyázásra az egész évi nitrogénműtrágyák mennyiségének maximálisan 2/3-át , a foszfor és kálium műtrágyáknak pedig 1/3-át használjuk.
