Izgatottan vártuk már az indulásunk napját, és amikor eljött, vidáman szálltunk fel a buszra, ami a messzi Székelyföldről jött, és a magyar főváros felé repített minket. Szatmárcsekén imádkoztunk Kölcsey Ferenc sírjánál, és a szülőházába is ellátogattunk. Utunk során egy vízimalmot is megcsodáltunk, aminek működése nagyon érdekes látványt nyújtott.
Nyíregyházán fagyiztunk, majd megörültünk, amikor megpillantottuk Budapest fényeit.
Mivel a csapatunkban már igazi hagyománnyá vált a rovásírás, így nemcsak a szamosújvári versenyen ügyeskedtünk, hanem a XIX. Kárpát-medencei versenyen is, ahol részt vettek az erdélyiek, a kárpátaljaiak, a felvidékiek és a magyarországiak is. Nem tértünk haza üres kézzel, hiszen Lieb Hanna I. helyezést ért el kezdő kategóriában, Görbe Helga pedig II. helyezést a haladó, 16 év feletti kategóriában.
Kirándulásunkon nem csak díjakat, hanem élményeket is szereztünk. Esténként hosszasan sétáltunk a Duna-parton, hajóra szálltunk a Petőfi-hídnál, és a Margit-hídig utaztunk rajta, majd átsétálva a Lánc-hídon, a budai várban bámészkodtunk. Városnézésen voltunk Kecskeméten és Szarvason, valamint Ópusztaszeren megcsodáltuk a Feszty-körképet, ami mindannyiunk tetszését elnyerte.
Fájó szívvel indultunk haza, de utunk során még megnéztük Arany János szülőházát Nagyszalontán, majd onnan autóval jöttünk haza mi, a szatmáriak, akik idén hárman képviseltük a 44. Dsida Jenő cserkészcsapatot a budapesti megmérettetésen. Fantasztikus 4 nappal gazdagítottuk a nyarunkat, új barátokat szereztünk vagy jókat beszélgettünk a régiekkel. Szívből reméljük, hogy jövőre is eljutunk ide, de teszünk is róla, hogy ez így legyen.