A sváb deportálásoknak emléket állító táblát avattak
Az anyák napi szentmise előtt, a Kálvária templom német közössége emléktáblát avatott, majd a misét követően megszentelte a letelepedés háromszázadik évfordulójára készített zászlót.
Színes ünnepségre gyűlt össze a Kálvária templom német közössége május 6-án vasárnap, hiszen amellett, hogy köszöntötték az édesanyákat, emlékeztek a sváb deportálásokra és a háromszáz évvel ezelőtti letelepedésre is. Az anyák napi szentmise előtt leleplezték és megáldották a sváb deportálásoknak emléket állító, a templom udvarában elhelyezett táblát.
Az ünnepségen jelen volt Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Günthner Tibor szenátor, Ilyés Gyula polgármester, Johann Forstenheisler, a Német Demokrata Fórum Szatmár megyei elnöke, Josif Hölczli, a Német Demokrata Fórum alelnöke. A leleplezés előtt Johann Forstenheisler, a Német Demokrata Fórum Szatmár megyei elnöke beszélt az 1945. januárjában eldeportált szatmári svábokról. Mint beszédében kiemelte, a közösség ötezer tagját vitték el akkor szovjet munkatáborokba, közülük pedig mintegy ezren soha nem tértek vissza. „Mi, szatmári svábok 1995 óta minden évben megemlékezünk a tragikus eseményről, az általunk lakott falvakban és városokban koszorúkat, virágokat helyezve az áldozatok emlékműveire. Szatmárnémetiben erre még nem volt lehetőségünk, hiszen nem volt a deportálásokra emlékeztető jel, de ma nagy örömünkre leleplezhetjük a táblát, melyet a szatmárnémetiből és az egész vidékről elhurcoltak tiszteletére állítottunk."
Az emléktábla leleplezését követően a hívek a templomba vonultak, ahol megkezdődött az anyák napi, ünnepi szentmise. A legszentebb áldozatot bemutató Ft. Schupler Tibor, a Kálvária templom német közösségének plébánosa prédikációjában az édesanyákhoz szólva, szerepük fontosságát méltatta: „A Jóisten az élet forrása, de ti voltatok az a szent eszköz, akin keresztül mi az életet kaptuk. Mi nem csak ezért a szép életért vagyunk hálásak, nem csak azért, mert mostok, főztök, takarítotok ránk, gondunkat viselitek, hanem gondolunk arra a sok áldozatra, jóságra, szeretetre, amit csak egy anya adhat gyermekeinek. Éppen ezért vagyunk minden évben ezen a napon zavarban. Hogyan lehet megköszönni mindazt, ami szavakban kifejezhetetlen, amit soha, semmilyen módon nem lehet visszaadni? A szeretetnek, az önzetlen szülői gondoskodásnak nincsen ára. Éppen ezért nem csak ezen a napon, hanem az év minden napján kifejezzük ragaszkodásunkat, elismerésünket, hálánkat. Ma ugyanakkor gondolunk azokra a nőkre is, akik nem lehetnek édesanyák. Hiszen minden nő, aki szeretetet tud adni, és szeretetet tud elfogadni, az lelki értelemben édesanya. A mai evangéliumban a szőlő és a szőlővessző példázatát használja Jézus, hogy érzékeltesse az Isten, emberrel való kapcsolatát. Azt mondja, Ő a szőlőtő, mi pedig a szőlővessző, mely csak akkor hozhat gyümölcsöt, ha egységben marad a szőlőtővel. Hisszük azt, hogy anyáink szoros egységben vannak Istennel, a szeretetéből táplálkoznak és minket is táplálnak. Ezért vagyunk igazán hálásak a mai napon."
A szentmise végén rövid műsorral lepték meg az édesanyákat, majd a templom udvarán, a bejárat előtt megszentelték a svábok betelepítésének háromszáz éves évfordulója alkalmából elkészített zászlót. A Ştefan Kaiser egyháztanácsos támogatásával elkészített zászlót a Kálvária templomban őrzik majd.
