Az ellés
Az ellés az az élettani folyamat, amely a vemhesség végét jelzi és amelynek során élő és életképes egyed, vagy egyedek jönnek a világra. Az ellést neuro-hormonális irányítás alatt álló folyamat, amelynek során a méh érzékennyé válik az oxitocin hatására, amely hormon kiváltaja annak ritmikus összehúzódásait.
Az ellés folyamata, akárcsak más állatfajoknál, három fázisból áll: a méhszáj megnyílása, a magzat a szülőutakba való beilleszkedése és világrajötte, a magzatburkok eltávozása.
A méhszáj tágulási folyamata mintegy 4-8 óráig tart, a beilleszkedés és a tulajdonképpeni születés ideje 3-5 óra. A magzatburkok eltávozása altalában 2-3 malac születése után, vagy az ellést követően történik. A méhlepény leválása a sertésnél könnyen történik, aminek következtében ritka a magzatburkok visszamaradása.
Holt magzatok ellése
A malacok mintegy 5-6 %-a holtan születik. Ez a szám még nem befolyásolja negatívan a termelési mutatókat, de ha a halva született malacok száma meghaladja ezt az értéket, akkor a gazdasági hatás kedvezőtlen.
A született malacok mintegy 30-50 %-a elszakadt köldökzsinórral jön a világra. A holtan született malacok viszont minden esetben szakadt köldökzsinórral jönnek a világra. Van egy koreláció a holtan született malacok száma és az ellések elhúzódása között. A köldökzsinór elszakadása után a malac néhány percen belül elpusztul, ha nem képes levegőhöz jutnia. Abban az esetben, ha a köldökzsinór hamarabb elszakad, és az ellés nehezebben megy végbe, akkor a malac már a szülőutakban elpusztulhat.
A köldökzsinór korai elszakadását veleszületett, valamint környezeti tényezők is befolyásolhatják. Vannak fajták és ezekből származó hibridek, ahol az előfordulási arány nagyobb. A külső környezeti tényezők között szerepelnek a hibás tartási körülmények, mint amilyen a kocák mozgáshiánya, a túl magas hőmérséklet, a vemhesség utolsó szakaszában.
Elléskori magzatelhullás
Elég sok malac pusztul el a születést követő első órákban, de a későbbi elhullások okai is kapcsolatban állnak az élet első óráiban történt eseményekkel. Az első és talán legfontosabb ok, hogy nem minden malac jut elegendő mennyiségű anyatejhez. A kisebb testtömeggel született, tehát ezáltal gyengébb malacok, az előnyösebb poziciókért vívott harcban legtöbbször olyan csecsbimbókkal maradnak, amelyben kevés számukra az anyatej. Ezeknek a malacoknak nem sok esélyük van a túlélésre, és ezek képezik az elléskori elhullások lagnagyobb hányadát.
Egy másik fontos ok, amely a magzatelhullásért nagymértékben felelős, az az alacsony hőmérséklet. A kisebb testsúllyal született malacok, amelyek általában kevesebb tejhez jutnak, kevesebb energiára tesznek szert, mint amennyi a testhőmérsékletük fenntartására szükséges. Az ilyen malacok az ellést követő néhány nap alatt elhullanak.
Az elléskori magzatelhullás csökkenthető az ellések csoportosításával, mivel ez lehetőséget teremt arra, hogy a sok malacot ellett kocáktól néhány malacot áthelyezzünk a kevesebb alomlétszámú kocákhoz, különösen ha ismerjük kocáink tejtermelő képességét.
Mindezek ellenére lesznek olyan esetek, amikor a született malacok száma meghaladja a koca malacnevelő képességét. Ilyen esetben csak a mesterséges táplálás jelent lehetőséget a malacok megmentésére, ha azt már a születést követő első órákban elkezdjük.
Vajda
Lajos
Kaplony