Miért mondom ezt? Szavazatszerzés érdekében indítanak magyar jelölteket a román pártok, és ez nem szabad senkit megtévesszen. A forradalom utáni Rómában bebizonyosodott, hogy egyetlenegy más párt sem hajlandó felvállalni a mi specifikus problémáinkat. Ha fel akarták volna vállalni az érdekképviseletünket, akkor már rég megvalósult volna az autonómia törvénye, a kulturális autonómiáról szóló törvény, vagy egyáltalán a kisebbségekre vonatkozó törvény.
Mintha versengenének egymással a különböző politikai pártok azért, hogy melyikük tudja hatékonyabban bojkottálni ezeket az ügyeket: látszólag felvállalják a témát, de amikor szavazni kell, akkor vagy nem szavaznak, vagy nem vesznek részt az egyeztetéseken.
A program szerint minden szerda délután a kisebbségi törvényről kellett volna tárgyalnia három képviselőházi bizottságnak: a jogi, emberjogi és tanügyi bizottságoknak. A szabályzat szerint meg kell legyen a kvórum, azaz a fele plusz egy-arány minden bizottságban. Minden egyes alkalommal voltak hiányzók: épp annyian, hogy ne legyen döntésképes az adott bizottság. Nem tudom elképzelni azt, hogyan fordulhat elő, hogy három év alatt ne lehessen teljes létszámmal megtartani egy ilyen egyeztetést - nyilvánvaló a szándékosság.
