Számos regény, film és zene foglalkozik ezzel a témával, sőt a keresztény vallásokban is kulcsszó a szerelem. Az önismeret elengedhetetlen feltétele annak, hogy építő jellegű kapcsolatba bocsátkozhassunk partnerünkkel. Sajnos az önismeret nem annyira vonzó téma, mint a szerelem, pedig előfeltétele annak. Valójában fontos, hogy az ember szembesüljön önnön érzéseivel, mindazokkal az érzésekkel, amelyeket önmagában nem kíván észrevenni. Az aki nem akarja megérteni saját magát, hogyan érthetné meg a többieket? Közhelynek számít, de igazán csak az érthet meg másokat, aki önmagát megismeri és megérti.
Azok akik felszínesen látják az önismeret működését, gyakran hangoztatják, hogy: Én már ismerem magam, vagy miért kell vájkálni önmagamban? Valamilyen szinten igazuk is van, ugyanis az aki nem tud mit kezdeni a felszínre került problémákkal, saját csapdájába esik.
Igazi tartást keresünk, ám ez a keresés gyakran kifelé irányul. Ha ott keresgélünk, előbb-utóbb csalódni kényszerülünk, aztán olyan partnert választunk akibe belekapaszkodunk. És ez már nem szerelem, hanem csimpaszkodás. Ezért nagyon fontos, hogy érzékeljük a különbséget: más a szerelem és megint más a párkapcsolat. Meg kell tanulnunk őszintének lenni, megnyílni és elengedni ahhoz, hogy szerelmi vagy párkapcsolati életünkben rendet tudjunk tenni.
Ne feledjék, hogy a párkapcsolat mindég két emberen múlik. Ha tudjuk mik a vágyaink, milyen gátlások akadályoznak céljaink elérésében, akkor rendet tudunk tenni önmagunkban és képessé válunk arra, hogy kapcsolatunk ránk irányuló részét tudatosan irányítsuk.