Szatmárnémeti testvérvárosában egy rendkívüli fesztivál zajlik.
Az már az első látásra feltűnhetett a Nyíregyházára látogatónak, hogy valami rendkívüli történik a városban, hiszen már a település határában köszönti egy „vidorgó” napraforgót ábrázoló tábla. Hogy történik valami, hogy nagy eseménynek színtere a város, árulkodnak róla a legkülönbözőbb helyeken feltűnő plakátok, bannerek, illetve az aszfaltrajzok, melyek egy-egy idézettel hívják fel a figyelmüket a járókelőknek a fesztivál által közvetített gondolatokra.
Azt, hogy fontos egy város számára a gazdasági fejlődése: tudtuk. Hogy
fontosak az utak, a zöldövezetek: tudtuk. Hogy mennyire fontos a
nevetés az életünkben – ezt is tudtuk, de valahogy mégsem fordítottunk
rá kellő figyelmet. Nem így a VIDOR fesztivál megálmodói. A
rendezvénynek már a neve is árulkodik arról, hogy vidámságot, derűt
kíván hozni az emberek életébe, de mindezt nem az olcsó szórakoztatás
eszközeivel, hanem minőségi programok révén.
Túlzás nélkül kijelenthető, az 5O helyszínen zajló, mintegy 400 rendezvény között bárki találhat ízlésének megfelelőt, s olyan élő legendákat láthat és hallhat, akiket a tévé képernyőin keresztül egy ország lakossága (vagy mégtöbb) megkedvelt. A fesztivál összetettségére jellemző, hogy hol világzenei, hol összművészeti fesztivál jelzővel illetik, s a valóság az, mindkét jelző tartalmánál is több.Az egyik, aszfaltra felírt idézettel vonva párhuzamot – mely arra figyelmeztet, hogy kitől sok jót kapunk, attól fogadjuk el a rosszat is – a számos nagyszerű program láttán az idelátogató szatmárnémeti lakos talán azt is meg tudja bocsájtani, hogy ez a fesztivál nem a mi városunkat, hanem a testvérvárosunkat dobogtatja meg.
