A megye büszkesége: a Károlyi-kastély

A nagykárolyi Károlyi kastély Szatmár megye egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága.

A kastély restaurálása a legmagasabb standardok alapján készült és egy értékes arborétum közepén helyezkedik el. Az egykori grófok lakóhelyét a színes történelmi múlt tette a turisták körében az egyik legvonzóbb látványossággá.

A lenyűgöző épület talán az egyik legszebb Erdély- és Romániaszerte. A Károlyi-kastély egykoron otthont adott  Petőfi Sándornak, Ady Endrének, Grigore Maiornak, Rudolf hercegnek, Ausztria trónörökösének illetve Ferdinánd román királynak. A híres személyiségek által szerzett presztízst azonban nem lehet összehasonlítani  a Károlyi - kastély körül terjengő legendákkal, a Károlyi és Rákóczi családok első ismert rezidenciájával.

Mivel akkoriban megnőtt a török fenyegetés, a kastélyt erődítménnyé alakították át, árkokat ástak köré, megerősítették a falait illetve négy bástyát is építettek, melyekbe ágyúkat helyeztek el. Az elhelyezkedésének és a alakjának köszönhetően a XVII. században a Károlyi-kastély része volt a törökök elleni védelmi rendszernek. 1661 és 1666 között kiszélesítették az erődítményt, később ide helyezték el a német helyőrséget, így saját tüzérséggel rendelkezett. A törököknek nem sikerült behatolniuk a várba, de komoly károkat okoztak, melyeket 1678-ban javítottak ki.

Miután Károlyi Sándor (1669-1743) csatlakozott a II. Rákóczi Ferenc által vezetett forradalomhoz, a németek megtámadták az erődítményt, mely természetesen ezúttal is ellenállt. Az így keletkezett károkat 1708-ban javították ki, amikor II. Rákóczi Ferenc közel egy hónapot töltött a kastélyban. Ezt a látogatást a Károlyi család  egyik legemlékezetesebb pillanatának tartják. A szobát amelyben lakott, a család kérésére eredeti formájában őrizték meg és nem alakították át egészen a XX. század elejéig.

A XVII.-XVIII. században a Károlyi-kastély számos diplomáciai találkozó helyszíne volt. Például itt folytak a tárgyalások a Szatmári békeszerződés aláírásáról (1711).

Ebben az időszakban, egészen 1848-ig, a várat, később pedig a kastélyt a betyárok védték, összesen 77 lovas és 30 gyalogos, nagyrészük román. A földbirtokos által kapott jutalomért cserébe egyenruhát és fegyvert kellett viselniük, biztosítaniuk kellett az őrséget, a rendet és a védelmet.

Károlyi Antal (1732-1791) teljesen átépítetti a várat, a munkálatok 1792-ban kezdődtek. Az erődítmény fő elemeit, a bástyákat teljesen lerombolják, helyében pedig Joseph Bitthauser tervei alapján egy teljesen új kastélyt építettett, barokk stílusba. Az új kastély építése során lemondtak a védőrendszerről, és a belső tereket a lakók szükségleteihez alakították. A négyszintes épület háromszög alapú, dísztornyokkal, fedett belső udvarral és boltozatos pincével volt ellátva. Nagyméretű fogadótermét festmények és szobrok díszítették.

A barokk kastély egyik legjelentősebb történelmi momentuma, a császári család látogatása volt. 1797-ben, Károlyi József (1768-1803) vendégül látja Joseph, Habsbourg herceget, majd 1884-ben Rudolf Habsbourg herceg és felesége két napot tölt Nagykárolyban.

1894-1896 között gróf Károlyi István (1797-1881) újból átalakíttatta a kastélyt  Arthur Meinigs tervei alapján: neogótikus-neobarokk stílusú héttornyos, árokkal körülvett lovagvárrá, melyet széles sáncárok vett körül.

A kapualjból előszobába, s abból nagyszabású átriumba juthatunk, melyet a méretek meghagyásával a régi négyszögletes várudvarból alakítottak át. Tágasságára jellemző, hogy "egy négyes fogat könnyen megfordulhatott volna benne". Innen vezet fel a lépcső az emeletre, és részben megmaradt az egykor nyitott boltíves folyosó is, melyből a felső szobák nyílnak. Az "átrium" egyik falán három nagy csúcsíves ablak található, mely az impozáns átriumot megvilágítja. A mai épület stílusa egységes eklektikus és szecessziós stílusú, értékét a XVIII. századi barokk elemek csak emelik.

Károlyi István halála után (1907) a család már nem lakott Nagykárolyban. Az 1918-ban kialakult káoszban a bútorok és az értéktárgyak egy része eltűnt. A két világháború közötti periódusban, a román és magyar állam közötti megállapodásnak köszönhetően, a megmaradt tárgyak (főként festmények) visszakerültek a Károlyi család tulajdonába.

A két világháború közötti időszak egyik kiemelkedő momentuma I. Ferdinánd király és felesége, Mária királyné látogatása volt, 1919-ben. Ebben az időszakban a kastély egy részét szanatóriummá, a másikat pedig kaszinóvá alakították át. A második világháború ideje alatt a Károlyi család beleegyezésével katonai iskolát működtettek az épületben, melyet később, 1944-ben kórházzá alakítottak át. A kommunizmus ideje alatt kulturális intézmények működtek benne: múzeumok, kultúrotthon valamint a városi könyvtár. Ma a kastély múzeumnként működik, mely megpróbálja felidézni a régi vár hangulatát.

A Castellum projekt

A Castellum projekt a Szatmár Megyei Múzem és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága közötti évtizedes együttműködésre épülve született.  A két múzeumi szervezet közös szakmai munkával két kiemelkedő műemléképületben, a szabolcsi Mudrány kúriában és a nagykárolyi Károlyi-kastélyban  történelmi enteriőr és helytörténeti kiállításokat alakított ki. A projekt célja, hogy az elkészült kiállításokat és a két műemléképületet információs és népszerűsítő anyagok révén bekapcsolja a régió turisztikai vérkeringésébe.

A projektet a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében az Európai Unió támogatta.

A projekt összértéke 1.010.231 euró, amelyből az Európai Uniós támogatás, az ERFA (Európai Regionális Fejlesztési Alap) támogatás összege 858.696,35 euró. A román partner (Szatmár Megyei Múzeum) költségvetése 796.731 euró volt. A társfinanszírozást a Szatmár Megyei Tanács biztosította.

Bővebb információkért forduljanak a Megyei Turisztikai Információs Központhoz vagy  látogassák meg a Károlyi-kastélyt.