A kísérletben emberek is részt vettek: amikor a dorombolást osztályozniuk kellett, az étkezéssel kapcsolatosat kellemetlenebbnek és sürgetőbbnek ítélték meg, mint a pihenés közbenit - írta a Der Spiegel című német lap internetes kiadása a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmányt ismertetve. A megfigyelések függetlenek voltak attól, hogy az illetőknek volt-e valaha macskájuk vagy sem.
A dorombolás kellemességérzetet keltő, illetve sürgető jellegét meghatározó döntő tényezőnek a mély alapba vegyülő szokatlanul magas frekvenciájú hang bizonyult. Abban az esetben, ha a kutatók eltávolították a magas hangot a felvételből, az alanyok a kunyeráló hangot is lényegesen kevésbé sürgetőnek ítélték meg.
A különbséget tevő hang frekvenciája átlagosan 380 Hertz volt, tehát a kisgyerekek sírásának tartományába esett. Valószínűleg ezért nehéz nem tudomást venni a macskák kéregető hangjáról. Azonban nem mindegyik cica fejlesztette ki a dorombolásnak ezt a válfaját. Ennek kialakulása akkor a legvalószínűbb, ha a kedvencről egyvalaki gondoskodik, és nem nagy háztartásban él, ahol kevésbé figyelnek fel a dorombolására.
A macskák tehát képesek megtanulni, hogyan változtassák meg dorombolásukat úgy, hogy az sikerre vigye őket - vonták le a következtetést a kutatók.
A legtöbb emberre hatással tudnak lenne a doromboló állatok