Az olyan talajon termesztett növény, amely el van látva kalciummal, jobb hajtásképződést mutat.
A növény táplálkozásában a kalcium rendkívül fontos szerepet tölt be, szinte minden élettani folyamatban részt vesz. Az olyan talajon termesztett növény, amely bőségesen el van látva könnyen felvehető kalciummal jobb hajtásképződést mutat, intenzívebb a növekedése, erősebb gyökereket fejleszt és szilárdabb a szövetállománya. Konkrétan ezek az előnyök a zöldségféléknél a következőkben foglalhatók össze:
- javítja a tárolhatóság idejét és a tárolt zöldségfélék minőségét, a tárolási veszteséget csökkenti az által, hogy a sejtfalak szilárdságát fokozza,
- javítja a szállíthatóságot, csökkenti a szállítás idején a törődésből, sérülésből adódó veszteségeket,
- elősegíti a gyökérzet fejlődését, a gyökértenyészőcsúcs differenciálódását, így fokozza – még kedvezőtlen minőségű talajon is – más tápanyagok felvételét,
- javítja a szárszilárdságot, aminek a gépi betakarításnál van jelentősége,
- javítja, keményebb sejtfalállomány következtében fokozza a zöldségfélék betegség-ellenálló képességét,
- a kacsolást, metszést, tűzdelést és oltást követően elősegíti a kalluszképződést (a seb begyógyulását).
A felsorolt, többségében minőségi hibák, enyhe mészhiány hatására alakulnak ki, de ha a talajban nagyon kevés a felvehető mész, akkor klorotikus és nekrotikus elváltozások is megfigyelhetők. Tekintettel arra, hogy a mésznek a növényen belüli mozgása egyirányú – ellentétben a többi makrotápellemmel (nitrogén, foszfor, kálium, magnézium), amelyek hiány esetén az idősebb növényrészből átépülnek a fiatal, hajtásban és növekedésben lévő részekbe – az első, jól látható hiánytünetek a fiatal leveleken és hajtásokon jelennek meg. Ez érközi sárgulás, ami idővel a véknyabb levelekre is kiterjed, kifejlett állapotban zöld színt csak a vastagabb levélzet mutat. A levelek szélén nekrotikus pontok jelennek meg, ezek fokozatosan összeolvadnak és néhány mm vastag, száraz csík formájában körbeveszik a növekedésben lévő levélzetet. Mivel a levél közepe még életképes szövetekkel rendelkezik, amelyek növekednek, a széle viszont nem, a levéllemez idővel a fonák irányában kanalasodni kezd. Súlyos hiány esetén a hajtásvég (tenyészőcsúcs) is elpusztul, ennek következtében a növény hosszanti növekedése, de idővel az oldalhajtás képződése is leáll.
A mészhiánynak van néhány jellegzetes, zöldségfajra jellemző tünete. Ezek a tünetek gyakran a relatív mészhiány szimptómái, amikor van a talajban elegendő mész, csak ezt a növény a kedvezőtlen környezeti feltételek miatt nem tudja hasznosítani. Ezek közé tartozik:
- a fejes saláta lágy és száraz levélszél barnulása, amit nagyon nagy 90% feletti és nagyon kicsi, 50% alatti páratartalom okoz,
- a paprika és a paradicsom bogyó foltosodása, az úgynevezett csúcsrothadásos betegség, ami a talaj nagy sótartalmától, átmeneti kiszáradásából adódik,
- az uborka hajtásvég pusztulása és levél kanalasodása, amely szintén a nagy páratartalommal függ össze.
A felsorolt környezeti tényezők más tápelemek felvételi zavarát is okozhatják, hogy mégis a mészhiány betegségek jelentkeznek először, annak az az oka, hogy a mész a legnehezebben transzpirálódó tápelem, amelynek mozgásában elsőként mutatkozik a zavar, ha a környezeti feltételek rosszak a tápanyagfelvételhez.
A mészhiány megszüntetése
A mészhiány megszüntetésére, a talaj elsavanyodásának megakadályozására, illetve a savanyú talajok feljavítására alkalmazott agrotehnikai és agrokémiai eljárásokat alapvetően három csoportba sorolhatjuk:
1. Viszonylagos mészhiány következtében kialakult tünetek orvoslása. Elsőként azokat a kedvezőtlen környezeti tényezőket kell megszüntetni, amelyek a betegség kialakulásához vezettek. Így öntözni kell, szellőztetni, párásítani, vagy a trágyázást átmenetileg szüneteltessük. Gyógyító jelleggel közben használhatunk gyorsan ható mésztrágyákat, amelyek gyorsítják a betegség megszűnését (pl. kalciumnitrát).
2. A növényekkel kikerülő mész visszapótlása. A terméssel, illetve a melléktermékkel kikerülő meszet, mésztartalmú műtrágyák használatával vagy kisebb adagú meszezéssel ellensúlyozhatjuk. Hasznos egy kisebb adagú mésztrágyázás, amit célszerű az őszi talajmunkák idején bedolgozni 1 – 2 t/ha adagban.
3. A meliorativ meszezéskor az elsavanyodott talajokat kell feljavítani, amely során különösen nagy mészadagot juttatunk ki. Míg a mészvisszapótlás során kijuttatott mészadagot akár évenként is adhatjuk, az úgynevezett meliorativ meszezést csak 8 – 10 évenként kell végezni, ha azt a talaj kémiai hatása szükségessé teszi.
A mészutánpótlás ideális időpontja az ősz, amikor más műtrágyákkal és a szerves trágyával együtt mélyen a talajba forgatjuk. Azonban kisebb adagú meszezést tavasszal, a vetések előtt is el lehet végezni, főleg olyan esetben, ha a tünetekkel gyakran találkoztunk. A meszezés alkalmával nagyon sok talajkémiai tényezőre kell figyelemmel lenni, ezért mielőtt a talajok meszezéséhez fognánk, feltétlenül kérjük ki valamelyik szaktanácsadó véleményét.
