Az egyre növekvő energiaigényre mesterséges úszó szigetek adják majd a megoldást.
Brit mérnökök mesterséges úszó szigetekkel akarják megoldani a Föld lakosságának növekvő energiaigényét. A szél, a nap és a tengervíz energiájának kihasználása mellett ivóvíz-előállítás és élelmiszernövény-termesztés is folyna a trópusi tengereken úszó platformokon.
Messziről akár trópusi paradicsomnak is tűnhet, közelebb érve azonban láthatjuk: a pálmafák valójában szélkerekek, a homokos part helyén pedig gépházak állnak. Isten hozta az Energia-szigeten! Ez a futurisztikus kép talán az emberiség egyik válasza lehet növekvő energiaszükségletei kielégítésére.
Az ötlet Alex és Dominic Michaelis építészek nevéhez fűződik, akik a nagy-britanniai Southampton Egyetem kutatóival közösen dolgozták ki az Energia-sziget tervét. Alex Michaelis neve a zöldépítészet iránt érdeklődők számára itthon sem ismeretlen: 2006-ban ő „zöldítette be” szélkerékkel, napkollektorral és vízvisszaforgató rendszerrel David Cameronnak, a brit Konzervatív Párt vezetőjének londoni házát.
Az Energia-sziget ötlete radikálisabb és nagyobb léptékű, mint egy ház környezetbaráttá tétele. Az elképzelések szerint a mesterséges trópusi szigeteken nemcsak energiát lehetne termelni, de vízsótlanítással ivóvíz-előállítás és élelmiszernövény-termesztés is folyna.
Mindegyik sziget gyakorlatilag egy úszó platform. A vízbe nyúló turbinák segítségével a tengeráramlatból, valamint a felszíni hullámokból nyernének energiát. Ezen kívül a tengerfelszín és a mélyebb – mintegy ezer méter mélyen lévő - rétegek közötti - akár 20 Celsius fokos – hőmérsékletkülönbséget is kihasználnák.
Az ötlet egyébként nem új, ugyanis már 1881-ben Jacques Arsene d’Arsonval fizikus felfigyelt ebben a hőmérsékletkülönbségben rejlő lehetőségre. Az Energia-szigeten a felszíni melegebb vizet gőzzé alakítanák, amely meghajtaná a turbinákat, majd a gőzt a mélyebb részekből nyert hideg vízzel lehűtenék. Az így kicsapódó, immár sótlan vízből nyernének öntözővizet a növénytermesztéshez és ivóvizet a szigeten dolgozóknak.
Mivel a tervek szerint egy-egy ilyen szigeten naponta 300 ezer liter édesvizet lehetne előállítani, így nem csak a sziget ellátására, hanem értékesítésre nyílna lehetőséget. A berendezések működtetéséhez szükséges energiát szél- és napenergiából nyernék. A megtermelt energiát a legközelebbi lakott területre továbbítanák. Emellett a mesterséges szigeteken mezőgazdasági „földek” is lennének.
A jelenlegi tervek szerint egy-egy szigeten mintegy 25 ember dolgozna: ők végeznék az üzemeltetést, a karbantartást és a földművelést. A csoportok hathetente váltanák egymást. A szigeteket úgy építenék, hogy összekapcsolhatók legyenek, így hatalmas úszó komplexumok is kialakíthatók lennének, amelyeken lehetőség nyílna turisták fogadására is.
A tervezők szerint egy-egy sziget 250 MW teljesítményű lenne. Szerintük összesen mintegy ötvenezer ilyen úszó erőmű szükséges ahhoz, hogy enyhítsék a Föld energiaszükségletét. A tervezőcsoport jövőre a Karib-tengeren lévő Brit Virgin-szigeteken vagy az Indiai-óceánon szeretné elkezdeni az első Energia-sziget kialakítását.
Messziről akár trópusi paradicsomnak is tűnhet, közelebb érve azonban láthatjuk: a pálmafák valójában szélkerekek, a homokos part helyén pedig gépházak állnak. Isten hozta az Energia-szigeten! Ez a futurisztikus kép talán az emberiség egyik válasza lehet növekvő energiaszükségletei kielégítésére.
Az ötlet Alex és Dominic Michaelis építészek nevéhez fűződik, akik a nagy-britanniai Southampton Egyetem kutatóival közösen dolgozták ki az Energia-sziget tervét. Alex Michaelis neve a zöldépítészet iránt érdeklődők számára itthon sem ismeretlen: 2006-ban ő „zöldítette be” szélkerékkel, napkollektorral és vízvisszaforgató rendszerrel David Cameronnak, a brit Konzervatív Párt vezetőjének londoni házát.
Az Energia-sziget ötlete radikálisabb és nagyobb léptékű, mint egy ház környezetbaráttá tétele. Az elképzelések szerint a mesterséges trópusi szigeteken nemcsak energiát lehetne termelni, de vízsótlanítással ivóvíz-előállítás és élelmiszernövény-termesztés is folyna.
Mindegyik sziget gyakorlatilag egy úszó platform. A vízbe nyúló turbinák segítségével a tengeráramlatból, valamint a felszíni hullámokból nyernének energiát. Ezen kívül a tengerfelszín és a mélyebb – mintegy ezer méter mélyen lévő - rétegek közötti - akár 20 Celsius fokos – hőmérsékletkülönbséget is kihasználnák.
Az ötlet egyébként nem új, ugyanis már 1881-ben Jacques Arsene d’Arsonval fizikus felfigyelt ebben a hőmérsékletkülönbségben rejlő lehetőségre. Az Energia-szigeten a felszíni melegebb vizet gőzzé alakítanák, amely meghajtaná a turbinákat, majd a gőzt a mélyebb részekből nyert hideg vízzel lehűtenék. Az így kicsapódó, immár sótlan vízből nyernének öntözővizet a növénytermesztéshez és ivóvizet a szigeten dolgozóknak.
Mivel a tervek szerint egy-egy ilyen szigeten naponta 300 ezer liter édesvizet lehetne előállítani, így nem csak a sziget ellátására, hanem értékesítésre nyílna lehetőséget. A berendezések működtetéséhez szükséges energiát szél- és napenergiából nyernék. A megtermelt energiát a legközelebbi lakott területre továbbítanák. Emellett a mesterséges szigeteken mezőgazdasági „földek” is lennének.
A jelenlegi tervek szerint egy-egy szigeten mintegy 25 ember dolgozna: ők végeznék az üzemeltetést, a karbantartást és a földművelést. A csoportok hathetente váltanák egymást. A szigeteket úgy építenék, hogy összekapcsolhatók legyenek, így hatalmas úszó komplexumok is kialakíthatók lennének, amelyeken lehetőség nyílna turisták fogadására is.
A tervezők szerint egy-egy sziget 250 MW teljesítményű lenne. Szerintük összesen mintegy ötvenezer ilyen úszó erőmű szükséges ahhoz, hogy enyhítsék a Föld energiaszükségletét. A tervezőcsoport jövőre a Karib-tengeren lévő Brit Virgin-szigeteken vagy az Indiai-óceánon szeretné elkezdeni az első Energia-sziget kialakítását.
