A munkahelyen is számít, ki milyen egyéniség. Egyes elméletek három fő személyiségtípust különböztetnek meg, persze a változatok száma szinte végtelen. A három alaptípus: az erotikus, a rögeszmés és az önimádó.
Az „erotikus” típus számára a szeretet a legfontosabb, és az, hogy szeressék. Az ilyen emberek függnek a kapcsolataiktól és attól félnek, hogy elveszítik a másik személy szeretetét. Gyakran kifelé nyitott személyiségek, ápolónők, tanárok, szociális munkások, menedzserként másokkal törődő, támogató emberek. Olykor túl sok jóváhagyásra van szükségük. Negatív jellemvonásuk, hogy nem mindig vállalják a konfliktusokat, és érzelmi zsarolással – még ha finom stílusban is – függőségbe kényszeríthetik a többieket.
A „rögeszmések” befelé fordulók, nagyon precízek, kritikusak és lelkiismeretesek, csak önmagukban bíznak. Rendet tartanak és a nagyobb hatékonyságra, fejlesztésre, koncentrált munkára törekszenek. Kapcsolataikat egyensúly, helyes konfliktuskezelés jellemzi, de hiányzik belőlük a spiritusz, a varázserő, amivel másokat is megnyerhetnek ügyüknek. Belőlük válnak a legjobb csapatjátékosok, operatív menedzserek, mentorok, viszont fennállhat a veszély, hogy szakbarbárok, vaskalapos hivatalnokok lesznek.
Az „önimádók” – akiket a mai kor olyannyira (túl)értékel – független és nem egykönnyen befolyásolható személyiségek. Újító szellemű vezérek lehetnek, hatalom és dicsőség övezheti őket. Arra vágynak, hogy felnézzenek rájuk és tiszteljék őket, nem arra, hogy szeressék. A rögeszmések kikapcsolhatatlan lelkiismerete sem védi őket attól, hogy ne törtessenek agresszívan céljuk felé. Jó esetben szakterületük legkiválóbb mesterei lehetnek, mernek kérdezni, továbbmenni ismeretlen utakon, mindent meg akarnak tudni mindenről. Azonban rájuk leselkedik leginkább az a veszély, hogy a siker pillanatában elszigetelődnek, elefántcsonttoronyba zárkóznak.
Mivel függetlenek és agresszívak, nagyon nagy stressz alatt hajlamosak a paranoiára is. A kevésbé tehetséges önimádók a valóságtól teljesen elrugaszkodott álmodozók, akik szüntelenül világot megváltó terveket forgatnak a fejükben és azzal az illúzióval áltatják magukat, hogy mindezt csak a körülmények vagy a képzelt ellenségek miatt nem képesek megvalósítani. Ez a szüntelen félelem az önimádók Achilles-sarka.
A nárcisztikus jellemek leginkább kaotikus időkben boldogulnak. Nagyvállalatoknál tipikusan ügynöki pozíciók korlátai közé szorulnak, hiszen itt kamatoztathatják leginkább rábeszélő képességüket és fantáziájukat. Szinte csak olyankor juthatnak fel csúcsvezetői pozícióba, ha saját vállalatot alapítanak.
Erich Fromm freudista pszichológus a mai kor emberét elemezve még egy típust határozott meg. A „marketing személyiségek” olyannyira szeretnének elfogadottá válni környezetükben, hogy teljesen hasonulnak az éppen körülöttük levő emberekhez. Kissé távolságtartók, és csak bizonyos mértékig lelkiismeretesek, ám mégis kiválóan el tudják adni magukat. A jó természetű marketing személyiségek ügyesek a csapatmunkában, ám krízis idején túlzottan a jelenre összpontosítanak a jövő helyett.