Már az ókorban rájöttek a horgászok, hogy egyes halak horgászata során nem előnyös, ha a zsinór közvetlenül a horoghoz van kötve, így már csak egy apró lépés következett, és megszületett a drótelőke, amely kezdetben vékony vas vagy sárgaréz láncocska volt, de a kínaiak a selyemhernyó kihúzott fonómirigyét használták.
Ez később Európában is elterjedt, és előszeretettel használták egészen a XX. századig. A horgász "ismertetőjele" a horgászbot, mely mintegy 4000 éves. Megjelenése előrelépést jelentett a horgászó ember számára, mivel így a vízpartról tudott halat fogni, ami megnövelte az esélyeket is. Európában különféle fafajták cserjéit (mogyoró, fűz, kökény, borókafenyő, nyárfa) használták, Ázsiában pedig a bambusznád volt elterjedve. A középkorban aztán megjelentek a több részből álló horgászbotok, melyek egymásba illeszthető részekből álltak, így szállítani is könnyebben lehetett őket. Az 1700-as évek végén Európában két új horgászbot- típus jelent meg. Az egyik egy több részből álló, egymásba illeszthető, csőszerű (belülről üres) anyagból készült bot, amelyet a korabeli orvhalászok használtak szívesen. (Ezt tekinthetjük a teleszkópos botok elődjének). A másik típus, amely ekkor kezdte meg hódító útját, a hatszögű keresztmetszetű, vastag falú bambusznádból, tonkinnádból, vagy rózsafából készített, ragasztott botok voltak, amelyek Angliában terjedtek el. Ezek gondosan hasított háromszög alakú szeletekből készültek, és az enyvezésnek köszönhetően rendkívül rugalmassá váltak, így joggal nevezték őket a korabeli horgászok a "botok királynőkének". A közismert angol hagyománytiszteletet példázza, hogy a londoni Hardy cég ma is gyárt ilyen hagyományos technológiával készült ragasztott botokat. A ragasztott botok uralmát a második világháború után megjelenő üvegszál-technika törte meg. Napjainkban ezeket kezdik kiszorítani a piacról a karbon és kevlár alapanyagokból készült botok.
Végül néhány szót az orsóról, ami 1000 éves kínai találmány. Európában az 1500-as évektől kezdték használni a nagy halak horgászatához. Kezdetben keményfából készült csörlőszerű alkalmatosság volt, és az évszázadok folyamán egyre tökéletesítették. A nagy áttörés az 1700-as évek körül következett be, mikor Lord Nattingham elkészítette az első berregő-fékkel ellátott, fémből készült tárolóorsót. Ez volt a mai pisztrángozó orsók elődje.
A ma használatos peremfutó orsó feltalálója és szabadalmaztatója szintén angol, Lord Holden Illingworth, aki gyapjúfonó műhelyében készítette el 1917-ben a horgászatot forradalmasító találmányát, mely nélkül ma már a modern horgászsport elképzelhetetlen volna. Ugyancsak az 1900-as években jelent meg az úgynevezett multiplikátoros orsó, mely a tengeri horgászat elengedhetetlen kelléke. A technika fejlődésével természetesen az orsó minősége is rohamos ütemben javult, a tűgörgős csapágyak megjelenésével pedig egyre finomabb, precízebb orsókat gyártanak, amelyek a mai modern horgászatnak már elengedhetetlen kellékei, az új zsinórokkal és hi-tech horgászbotokkal együtt.
