A horgászat szinte egyidős az emberiséggel – de hogyan alakult ki?Mindenki számára ismert tény, hogy a horgászat, halászat szinte egyidős az emberiséggel, lévén, hogy az élelemszerzés egyik alapvető formája. De lássuk, vajon a zsákmány megszerzéséhez használt horgászeszközök (a horog, a bot, a zsinór, az orsó) hogyan fejlődtek az emberiség történelme során.
A horgászat az
egyik legfontosabb eleme a horog, és szinte hihetetlen, de több ezer éves múltra
tekint vissza. Feltehetően időszámításunk előtt 3000 óta használja az
emberiség. A számunkra is ismerős öblös horgokat kezdetben tövises ágakból,
csontból, kőből készítették, majd a fémek felfedezése után bronzból, vasból,
rézből, sőt még aranyból és ezüstből is, melyek alakja az ezredévek során nem
sokat változott. Tulajdonképpen az ókorban nem készítettek külön horgokat,
hanem a varrásra használt tűket hajlították meg, így téve azokat alkalmassá a
halászatra. Az első kimondott horgászat céljára készített horgokat
időszámításunk szerint 170-ben Csinghua kínai császár készítette.
Az első horoggyártásra szakosodott gyár, a XVII. században, Angliában jelent meg. A leghíresebb horoggyártó mester a londoni Charles Kirby volt. 1730 táján Worchestershire-i Redditch Európa legjelentősebb horgász-horoggyártó központja lett. Az 1800-as évek végén a norvégok is bekapcsolódtak, és rövid időn belül világhírre tettek szert.
A hal és a horgász közti összeköttetést a horgászzsinór biztosította. A történelem során készítették növényi rostokból, állati belekből, lenből, kenderből, lószőrből, selyemből és különböző fémszálakból, de az igazi áttörést a XX. század hozta meg a műszálak megjelenésével. A selyem horgászzsinór természetesen az ókori Kínából kezdte meg hódító útját, ahonnan Európába is eljutott. Itt azonban a XVII. századtól megjelentek a lószőrből fonott horgászzsinórok, amelyek a csődör fehér, barna és deres farkszőreiből készültek mesterien megfonva.
Folytatjuk.
