A férfi és női elme különbségei

Tényleg, a nők vajon miért gondolkoznak és miért viselkednek másként, mint a férfiak? S valóban ilyen éles, jól elhatárolható lenne a különbség?

Az asszony az egész délutánját a barátnőjével töltötte. Beszélgettek, pletykálkodtak, csevegtek, csacsogtak. A búcsúzás után háromnegyed órával pedig - már otthon megszólalt a telefon. A nemrég látott barátnő jelentkezett a vonal másik végén, s a nő folytatta a beszélgetést, pletykálkodást, csevegést és csacsogást. Ez a jelenet a világ bármelyik részén számtalanszor előfordul, s ilyenkor apák, fiúk, barátok és férjek nem értik, hogy miről tudnak ennyit beszélni a nők.

Pontosan erről van szó: A férfiak tényleg nem értik! Nem értik, hogy a nők miért beszélnek sokat, miért, érzik úgy, hogy életük minden másodpercét meg kell osztaniuk valakivel, és miért kapnak nagy hangsúlyt olyan mellékes dolgok, mint például a buszon utazók száma, ruházata, kinézete és a többi...

A feleségek gyakran kiakadnak például azon, hogy ha férjeik tévét néznek vagy zenét hallgatnak, akkor végképp nem lehet hozzájuk szólni. Hogy a férfiak képtelenek megmondani, melyik ruha áll jól rajtunk. Hogy a férfiak nem veszik észre, ha romantikára vágynak, vagy nem veszik észre, ha kedvesüknek problémái vannak.

Mi lehet a különbség?
A férfi és a női agy egyik legszembetűnőbb különbsége a mérete és súlya. Igen, a nőké kisebb, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabb. Sőt, némiképpen jobban is funkcionál, hiszen a nők képesek mindkét agyféltekénket egyformán és egy időben használni, míg a férfiak nem. Igaz, a nők ennek a tulajdonságunknak köszönhetik, hogy gyakran keverik össze a jobb és bal irányt és nem tudnak útbaigazítást nyújtani!

Ennek köszönhető az is, hogy egy nő egyszerre tud telefonon beszélni, tévét nézni vagy főzni, és még arra is képes, hogy figyelje, mi történik körülötte. Ellenben, ha egy férfi tévét néz, megszűnik számára a világ. Ha telefonál, zavarja minden más zaj. Szóval a legegyszerűbb megfogalmazás: a férfi soros gondolkozású, a nő párhuzamos.

A nők és a férfiak az agy más-más területeit használják inkább. Ezért - most szigorúan a nagy átlagot tekintve a nők és a férfiak különböző területeken teljesítenek jól, ezért valószínűleg más és más az érdeklődési körük is. A férfiak lenyűgöző módon tudnak tájékozódni, s nekik a térkép olvasása nem különösebben nehéz feladat. Térlátásuk is fejlettebb, mint a nőké. A kétdimenziós vázlatot minden nehézség nélkül el tudják képzelni a térben. Ellenben simán átsiklanak a részletek felett. A nők észreveszik és megjegyzik a házak formáját, az emberek ruházatát, a színeket és jeleket, de egy férfinak nincs figyelme ezekre az apróságokra.

Ez összefügg azzal a tulajdonságunkkal, hogy a nők periférikusan is jobban látnak, észlelik a mellettük történteket is, míg a férfiaknak csőlátásuk van: csak azt veszik észre, amire néznek.

- Ezek a tulajdonságok réges-rég alakultak ki, és genetikailag a mai napig belénk vannak kódolva. A férfinak a vadászat, a létfenntartás volt a feladata. Meg kellett találnia a zsákmányállatot, be kellett cserkésznie, el kellett ejteneie, és haza kellett jutnia a zsákmánnyal. Ehhez volt szüksége a jó tájékozódási képességre, térlátásra, pontosságra, gyors helyzetfelismerésre.

A nő ezzel szemben a családi fészket csinosította, tüzet őrizte, nevelte a gyerekeket. Nem vándorolt messzire, csak a környékben keresett bogyókat, gyökereket, viszont tudnia kellett, mi történik körülötte. A gyűjtögetés során figyelt a családra leselkedő veszélyre, az élelemre és a társakra leselkedő veszélyre. Érzékelnie kellett a körülötte élők hangulatát, fájdalmát, örömét, hogy segíteni tudjon nekik. A nő biztosította az érzelmi hátteret. Ő volt az érzékenyebb, igaz, a sebezhetőbb is.

Miért vesznek mindent észre a nők?
Természetesen már régen is a férfi volt az, aki a jól sikerült vadászat után leült a tűzhöz enni, inni és hallgatni! Legyen a szeretett férfi apa, fiú, testvér vagy a szerelmünk, többnyire egyik sem akar beszélgetni. Vagy csak nagyon röviden, úgymond velősen. És akkor is kizárólag a tényekre szorítkozva. S ha rákérdezünk a részletekre, amelyek számunkra fontosak, akkor vagy nem tudnak rá válaszolni, vagy nem értik, miért kell egyáltalán szót ejteni olyan lényegtelen dolgokról, mint hogy ki milyen ruhában volt, ki kire mosolygott, ki kinek köszönt először... Ezeket a férfi talán észre sem veszi, vagy ha igen, egyáltalán nem tulajdonít nekik jelentőséget. Egy nő azonban ezekből már következtetéseket von le.

A nők szívesen fűszerezik a történetet, színesítik a tárgyhoz szorosan nem kapcsolódó információkkal is: például a bennük szereplők ruházatával, lelkiállapotával, rokoni szálakkal, az időjárással... Gyakran el is kalandoznak az eredeti történettől, majd hirtelen visszaugranak. A baj csak az, hogy a férfiak már rég elveszítették a fonalat. A feszültség különösen kiéleződik, ha élményeiket akkor akarják megosztani a szeretett férfitársukkal, amikor az éppen TV-t néz, de végezhet bármit, amiben teljesen beletemetkezett. Mert egyszerre tévézni vagy komolyan csinálni bármit és hallgatni nem tudnak a férfiak! És ettől tényleg idegesek lesznek, mert amíg a beszélőre figyelnek, lemaradnak a másik szálon történő fontos dolgokról.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy míg a férfiak magukban töprengenek, a nők hangosan gondolkodnak. Ha egy látszólag semmit sem csináló férfihez szólunk, gyakran mérges lesz, mert megszakítottuk tevékenységében, a gondolkodásban. A férfi a gondolatmenetének csak a megoldását közli, a bizonytalanságát ritkán. A nő viszont akkor is hangosan sorolja a lehetőségeket, amikor már rég tudja, mit is akar tenni. A nők sokkal inkább vágynak arra, hogy megosszák az élményeiket, mint a férfiak. És mivel érzékenyebbek a körülöttük lévő világ kis rezdüléseire, számukra ezek is fontosak.

Persze, ezzel halálra idegesítik társukat. A férfi agya ellenben csak a lényeget tárolja el, azt is leegyszerűsítve. Ez adott esetben gyorsabb döntést eredményez. A vadászó férfinak egykoron épp erre volt szüksége! A nők verbális készsége egyébként is fejlettebb. Érzékenyebbek a testbeszédre, értik a jeleket, amelyeket a férfiak sokszor képtelenek felfogni. Miért van ez így? Mert a nők a beszédért felelős idegközpontokat mindkét agyféltekéjükben jobban ki tudják használni. Jobban koordinálják a két féltekét.

Szerelem és a szexbéli különbségek:
De hát a férfi nem is arra lett "kitalálva", hogy beszélgessen! A férfi zsákmányszerző, cserkésző, üldöző és elejtő. Nemcsak az élelemszerzés terén, hanem a párválasztásnál is. Ezért a párkapcsolatokban is nagy a különbség a férfiak, illetve a nők gondolkodása és viselkedése között. Mi az esetek nagy részében tartós kapcsolatra vágyunk, a férfiak viszont kevésbé monogámok.

A szexuális vágy sokkal erősebb bennük, mint a nőkben. A nő okot, a férfi helyet keres a szexhez. A nők nemi ösztöne a harmincas éveik körül válik a férfiakéhoz mérhetővé, igaz, ilyenkor sokszor túl is szárnyalják őket! Egy férfi semmi rosszat nem lát abban, hogyha már a kapcsolat elején azonnal a tárgyra térnek. Sokszor nem értik, miért kell ebből nagy problémát csinálni. (A férfiak nagy része hamar szeretne mély és intim viszonyt.) De a közhiedelemmel ellentétben ez nem csak a szexre értendő. Akármilyen hihetetlen, de mély lelki kapcsolatra is vágynak ilyenkor.

A nőknek szüksége van a fokozatosságra. Ők inkább az érzelmeik, a férfiak pedig az érzékeik szerint döntenek. A két nem másképpen viselkedik. Sarkosan fogalmazva: a nők megpróbálják megkívánni azt, akit megszeretnek, a férfiak pedig megpróbálják megszeretni azt, akit megkívánnak. A férfiakat az elején a nők kisugárzása vonzza, a személyiségét csak később akarják megismerni.

Ha szerencséjük van, megszeretik a nőt, és talán még a szex sem romlik el közöttük. A nőkből viszont a legtöbb esetben az érzelmek hozzák ki a vágyat. A férfiak sokkal nagyobb százaléka képes a szexet és a szerelmet különválasztani. A nők ellenben azt is pontosan tudják, mikor szerettek ki valakiből.

Ugyanakkor a fordítottja is igaz. A férfi kevésbé tartja már vonzónak azt a nőt, akit nem szeret már eléggé, akkor is, ha mások szemében az egy bombázó! Ahhoz persze, hogy egy nő hatással akar lenni egy férfira, alaposan meg kell mutatnia magát. A férfiak a csőlátásuk miatt kénytelenek a "célra" függeszteni a tekintetüket, azaz bámulják a nőt. A nő akkor is alaposan meg tud figyelni valakit, ha ügyesen fölé vagy mellé néz.

A nőkre hatni lehet érintéssel, beszéddel is, a férfiak elsősorban vizuálisan jutnak ingerekhez. Ám szex közben szinte nem látnak és nem hallanak, ilyenkor ugyanis a jobb agyféltekéjüket aktivizálják, és egyszerre nem képesek több dologra figyelni. Azonban kevés olyan probléma van, amit a férfi ne tudna megoldani egy jól sikerült szerelmi együttlét után, igaz, nem képes az intim hangulatot is megőrizni. A nők ilyenkor becézgetésre, simogatásra, beszélgetésre vágynak - sokszor mindhiába...

Mindenki tipikus?
Miközben egyre csak soroltuk a nők és a férfiak közötti különbségeket, bizonyára nyomban cáfolni is lehetne az egyes állításokat. S ez természetes, hiszen ezek a példák az átlagos gondolkodási és viselkedési mintákat mutatták be. Egy tipikus férfi és egy tipikus nő lenne ilyen. De mindannyian mások vagyunk - szerencsére. Agyunk működése attól is függ, hogy mennyi női és mennyi férfihormon van a szervezetünkben. Hiszen már láttunk olyat, hogy egy férfi sokat beszél, és hogy egy nő kiválóan olvas térképet!

- Nagyon óvatosan kell bánni ezekkel a kategorizálásokkal. Nem biztos például, hogy valaki nőként nem lehet jó zeneszerző, csak mert az átlag ezt mutatja. Félő, az ilyen általánosítások sokakból előítéleteket váltanak ki, és ez diszkriminációhoz vezethet. Az azonban tény, hogy valóban különbözőképpen gondolkodunk! Ez a különbség a párterápiáink esetében is sokszor szembetűnik. Nem ritka, hogy a konfliktus oka épp ez a másképpen gondolkodás. Az sem véletlen, hogy a homoszexuális párkapcsolatok sokkal mélyebbek tudnak lenni, hiszen ott nem egy másik nem viselkedését kell megszokni.

Szóval ha jobban meg szeretné ismerni Önnön magát, vagy a társát, akkor jöjjön el a legközelebbi tanfolyamunkra! ma