Az Ukrajnában lévő Csernobil ma nem elhagyott város: állandó lakosainak száma 300, de itt lakik az erőmű mintegy 2000 dolgozója is, akik kéthetes turnusokban váltják egymást: van öt bolt, bár, étterem, templom, orvosi rendelő és még bár is. Az övezetbe is sokan visszaköltöztek idővel, de Pripjaty város üres. Itt megállt az idő: mindenfelé vörös csillagok, sarlós-kalapácsos címerek és a Szovjetunió dicsőségét magasztaló plakátok láthatók, de úgy tűnik, mintha épp csak elmentek volt az emberek egy rövid időre. Itt a játszótéren volt a legerősebb a sugárzás: 1800 mikroröntgen, miközben normális körülmények között 15-20 mikroröntgen.
Az övezetben már idegenforgalom is van egy ideje: bejutni nem túl nehéz, az őrposztok száma az évek során jelentősen csökkent. A rendőrök ellenőrzik az igazolványokat, elmondják, hogy itt nem csak tréfából tették ki a "Veszélyes övezet" táblákat, aztán szabad az út. Kifelé már nehezebb: mindenkinek át kell mennie egy különleges fülkén, amelynek műszerei mérik a ruházat sugárszennyeződését. Aki "tiszta", az mehet, aki nem, annak több órás különleges tisztításon kell átesnie.
Az idegenforgalom a kilencvenes évek közepén kezdődött, akkor főleg kutatók keresték fel a környéket, de ma bárki elmehet, az egynapos út ára 450 hrivnya.
Az utak népszerűbbek, mint akár az Odesszába vezetők, mivel Csernobil a világon egyedülálló úticél - mondják az utazási irodák. Mindez ökoturizmus címszó alatt megy, de az ökológusok nem túl lelkesek: szerintük az övezet továbbra is veszélyes, és látogatása akár súlyos betegséget is okozhat.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg; s ma úgy becsüli, hogy összesen mintegy 4 000 ember halálát okozta, vagy okozza még az 1986-os katasztrófa. De a tudósok szerint statisztikailag nem mutatható ki pontos adat, mivel a számok a természetes ingadozás határain belül vannak.
Az Argumenti i Fakti című lap Vjacseszlav Konovalov ukrán genetikust idézte, aki előbb a katasztrófa után megjelent mutációkat gyűjtötte, majd - amikor gyűjteményét megsemmisítették - legyeken végzett kísérleteket. Ezek lényege az volt, hogy a radioaktív sugárzás mellett mindazokkal a környezetszennyezésekkel terhelte a rovarokat, amelyeket az embereknek manapság el kell viselni. Konovalov mindezek alapján állítja: a mutációk Csernobil után a térségben 2-3-szor gyakoribbakká váltak, a sugárzás hatását fokozzák az egyéb környezetszennyezések, s az embereknél a katasztrófa következményei várhatóan a harmadik generációnál lesznek a legsúlyosabbak, vagyis mostantól mintegy 15-20 év múlva.
Csernobilban egyébként szombaton radioaktív hulladékot feldolgozó komplexumot adtak át: ide kerülnek a IV. tömb darabjai, a sugárfertőzött gépek, berendezések, de még a ruhák is, amelyeket a következmények felszámolásban részt vevő úgynevezett likvidátorok viseltek. Az üzem állítólag lehetővé teszi, hogy a katasztrófa örökségét mostantól számított tíz év alatt felszámolják.