Még akkor is kell búzát termeszteni, ha a múlt évi alacsony árak sok gazdának elveték a kedvét attól, hogy ősszel búzát vessen, mert a búza a mindennapi kenyerünk alapanyaga és nélküle, hiányérzetünk van, mikor asztalhoz ülünk, és nincs ott a kenyér - hogy a vetésforgóban betöltött szerepét ne is említsük, mert az minden gazdálkodó számára jól ismert.
Az idei gazdasági évben bevezetésre kerülő intervenciós árral már van egy alap, ahonnan el lehet indulni az eredményes, s ha az Isten is úgy akarja, haszonnal kecsegtető búzatermesztés felé. Az EU-val folytatott tárgyalások lezárásával hazánknak 2007-től búzával és rozzsal bevethető területe nem lehet nagyobb mint 2 272 809 hektár, és az átlagtermés, amivel számol az EU 2,65 t/ha és 6.022.944 t össztermés. Hazánk évi felhasználása 4.290.000 t (étkezés + vetőmag), a más hasznosításra váró termés 1 732.944 t aminek helyet kell keresni egy igen erős túltermeléssel küzdő vidéken. Az eredményes búzatermesztés tényezői közül meghatározó fontosságú a tápanyagellátás. Jóllehet a búza tápanyagigénye ismert, mégis a tápanyagellátás gyakorlata napjainkban a búzatermesztés egyik legtöbbet vitatott területe. Egy tonna szem és a letakarított szalma 27 kg nitrogént, 11 kg foszfort, 18 kg káliumot, 6 kg kálciumot és 2 kg mágnéziumot vesz fel a termőtalajból.
Gyakorlatilag a búza tápanyagellátása a nitrogén, foszfor és kálium pótlására szoritkozik. Az agrotehnikai tényezők közül a tápanyagellátásal növelhetjük a legnagyobb mértékben a búza termését, és javíthatjuk minőségét. Megoldásának színvonala ezért döntően befolyásolja a búzatermeszt és eredményességét, annál is inkább, mivel a trágyázás teszi ki a termesztési költségek mintegy 25-30 %-át. A tápanyagellátás már évtizedek óta túlnyomórészt (kb. 85%-ban) műtrágyázással valósul meg. A termés és a műtrágyahasználat közötti szoros és pozitív kapcsolatot a kísérletek adatai is jól tükrözik. A műtrágya felhasználás növekedésének mértékét azonban erősen mérsékeli a műtrágyaár emelése. Az árarányok romlása hátráltatja a termesztésbe kerülő egyre nagyobb termőképeségű és egyben több tápanyagot igénylő fajták termőképességének kihasználását. A szakemberek által irányított búzatermesztésben felhasznált műtrágya hatóanyagok átlagos mennyisége – elsősorban a P és K – megközelíti ugyan az optimális értéket, azonban ezek igen nagy szóródást takarnak. A műtrágyák közül elsősorban a nitrogén-mennyiséget kell növelni, mivel a fajták többségének optimális szükséglete a felhasználtnál 20-40 kg/ha nagyobb. A búza nitrogén-igényének folyamatos és kellő kielégítése a nagy és jó minőségű termések kialakításának egyik alapfeltétele. A búza, a három makrotápanyag közül a nitrogénre reagál a legnagyobb mértékben, ezért a kelleténél kevesebb vagy több nitrogén műtrágya kiszórása egyaránt terméskiesést és minőségromlást okoz. A nitrogén-táplálkozás egyik legkritikusabb időszaka a tél végén, illetve kora tavasszal van, amikor a búzanövények asszimilációs tevékenysége már élénk, de az alacsony hőmérséklet és sokszor az anaerob viszonyok miatt a talaj természetes nitrogén szolgáltató képessége még kicsi. A tél végi, kora tavaszi nitrogén-fejtrágyázás ezért igen fontos, de a helyes gazdálkodási gyakorlat szerint csak február 15-e után lehet kiszórni.
Alaptrágyázás. Különböző szaktanácsadási rendszerek ugyanazon viszonyokra eltérő adatokat javasolnak tápanyag dózisként. Helyes, ha a tápanyag-visszappótlási rendszerünk alapja a rendszeres talaj- és növényanalízis, amelynek során figyelembe vesszük az adott fajta speciális igényét és trágyareakcióját. Az alapműtrágya dózisait a talajvizsgálati eredmenyek alapján az adott fajta, az elővetemény alá adott szerves trágya utóhatása, a vetési idő és a talaj kultúrállapotának figyelembevételével állapítjuk meg.
A foszfor és káliumműtrágya teljes mennyiségét, a nitrogénműtrágya 40-50 %-át ősszel szórjuk ki még vetés előtt. A kijuttatott átlagos mennyiségek foszforból 100-120 kg/ha, káliumból 140-150 kg/ha hatóanyag. A foszfor és káliumműtrágyát a legmélyebb talajművelés előtt szórjuk ki, és dolgozzuk a talajba. Ennek doka az, hogy a kálium csak kis mértékben, a foszfor pedig egyáltalán nem mozog a talajban, s így a talaj felszínére szórt foszfor és kálium felvétele e réteg gyakori kiszáradása miatt erősen korlátozott.
Nagyon fontos, hogy a talaj felvehető foszfor- és káliumtartalma ősszel megfelelő legyen, mert nagy mértékben hozzájárul a búza kellő fejletsége eléréséhez, a télre való edzettségének kialakulásához. A nitrogénműtrágya kiszórási idejének és megosztásának helyes meghatározása már sokkal nehezebb, de egyben még fontosabb feladat. Általánosan elfogadható elv, hogy ősszel összesen 120-130 kg/ha nitrogénnél többet még kötött talajon se adjunk a nitrogénveszteségek mérséklése, a normális fejlődés biztosítása és a kifagyási veszély csökkentése végett. Az őszi nitrogén trágyázáskor a fajták között még nem szükséges külömbséget tenni, de a tavaszi nitrogén fejtrágyázáskor már igen. A nitrogén fejtrágyázás hatékonyságát különösen sok tényező befolyásolja, ezért ennek megtervezését és végrehajtását ezek gondos mérlegelésével kell megoldani.
Fejtrágyázás. A nitrogénfejtrágya adagjainak, kiszórási idejének és esetleges megosztásának meghatározásakor figyelembe kell venni:
-a talaj termőrétegének felvehető nitrogén és víztartalmát, valamint természetes nitrogénszolgáltató képességét;
-a búza télvégi fejlettségét és a tőszámot, valamint a fajta nitrogénigényét és szársziládságát.
A megfelelő N-ellátás a tenyészidő minden szakaszában fontos, ugyanakkor a nitrogén felvételét a rendelkezésre álló és felvehető állapotban lévő nitrogénkészlet határozza meg. A fejtrágyázásnál is általános irányelv, hogy a talajok kötöttsége és termőréteg vastagsága szerint a N-műtrágya 40-50%-át célszerű a télvégi, koratavaszi, esetleg a későbbi időpontban végzett fejtrágyázásra használni. Egyébként a fejtrágyázás legmegfelelőbb idejével és számával kapcsolatosan eltérése találhatók a gyakorlatban. Az biztos, hogy a március elejétől április közepéig adott N-fejtrágya nagyon jó hatású, de az előny nem olyan nagy, hogy a korábbi téli, télvégi kiszórás üzemi jelentőségét fölülmúlná. A nitrogénfelvétel szerint, valamint a búzafajták igénye alapján is lehet, hogy helyes volna többször fejtrágyázni a búzát. De a hazai, szárazságra hajló éghajlatunkon már korlátozott értékű a második és harmadik N-fejtrágyázás. Egyébként a későbbi fejtrágyázások hatása már más, mint a korábbiaké. Kisebb a termésnövelő hatás és nem okoz már megdőlést sem, ugyanakkor a szemtermés fehérjetartalmának növelésével jelentősen javítja a termés sütőipari minőségét. A késői fejtrágyázások már csak repülőgéppel végezhetők. Összefoglalva a búza N-fejtrágyázásának fontosabb szempontjait, a következők emelhetők ki:
-a fejtrágyázás végezhető télen tél végén, kora tavasszal és később; egyszer vagy több alkalommal. De az üzemi megfontolások amellett szólnak, hogy a búza alá szánt nitrogen fejtrágyát - ahol az egyszeri adag általában ne legyen több 40-50 kg/ha hatóanyagnál – leghelyesebb egyszerre a tél végén, a szárbaindulás előtt kiszórni;
-a fejtrágyázás végzésére a mezőgazdasági repülőgépek ill. művelőutas termesztés esetén a szántóföldi gépek a legalkalmasabbak.
Lombtrágyázás. A szemképződéshez szükséges nitrogén egy része permetező trágyázással is kijuttatható. A búza levéltrágyázására a korábbi években nagyobbrészt csak a karbamid (urea) használata volt elterjedve, amelyet rendszerint gyomirtó-permetezéssel együtt adtak. Az utóbbi években módosult a búza levéltrágyázása. Az egyoldalú N-trágyázás helyett a komplex mikroelemeket is tartalmazó folyékony lombtrágyák használata került előtérbe. A megdőlésre hajlamosabb fajtákat és a túl sűrű állományokat kissebb nitrogénadagokkal fejtrágyázzuk, mint a szárszilárdabbakat és az optimális vagy ritkább tőszámúakat. A leghatékonyabb a tél végén, a fejlődés megindulásának kezdetén végrehajtott fejtrágyázás. A nitrogén műtrágya kijuttatásakor fokozott figyelmet kell fordítani a kiszórás minőségére és egyenletességére. A műtrágyázás gazdaságosságának fokozása és a környezet védelme érdekében nagyon fontos trágyázási célkitűzésnek kell tekinteni a termesztett növény kellő NPK ellátása mellett, talajaink fokozatos foszfor és káliumfeltöltését a jó ellátottsági szintig.
Vajda Lajos, Kaplony
