A repce perspektivikus növény, amelynek jövője összefügg a föld lakosságának növekedésével, és a minőségileg jobb, egészségesebb élelmiszerek előállításával. Ugyanakkor a globális felmelegedés által érintett trópusi és szubtrópusi övezetek élelemellátási nehézségeiben is szerephez jut.
Az őszi káposztarepce vetésterülete évről-évre nagy mértékben növekszik, ami a repcetermesztés technologiájának fejlődésének, másrészt a kedvező piaci helyzetnek köszönhető. Úgy néz ki, hogy ez még tovább fog gyarapodni azáltal, hogy egyre többet hallunk és beszélünk a biodízel-gyártás hazai beindulásáról, ami kétségtelenül sokat fog lendíteni a repcetermesztés felértékelésén.
Európában az elmúlt harminc évben az olajos növények termesztése, más kultúrákkal összevetve, jelentős mértékben növekedett. A nemesítői eredmények, az elérhető hozamok növekedése, a termesztés növekedő jövedelmezősége a kontinens számos régiójában az olajosmag-termesztés kiterjesztését eredményezte. Az unió 25 tagállamában az elmúlt év során mintegy 20,9 millió tonna olajos magot takarítottak be, amiből 15,2 millió tonna repce. A tagországok között továbbra is Németország a vezető a 2004-ben elért 5,3 millió tonna rekordterméssel, Franciaország a második helyezett a maga 4,0 millió tonna termésével. Őket követi az Egyesült Királyság 1,6 millió tonnával, Lengyelország 1,5 millió tonna és Csehország 0,77 millió tonna betakarított mennyiséggel. Miközben a napraforgó jelentősége az EU összességében csökkent, a repcét a legtöbb országban egyre nagyobb területen vetették, a növekvő hozamoknak és a javuló jövedelmezőségnek köszönhetően. Az elmúlt négy év átlagában az EU-ban évente körülbelül 3%-kal, mintegy 120 ezer ha-val nőtt a repce vetésterülete, miközben a napraforgó, a szója és a len jelentősége csökkent. Mivel magyarázható ez a nagy arányú növekedés? Ennek természetesen kézzelfogható okai vannak:
-
a repce, mint a búza előveteménye különösen fontos szerepet tölt be a vetésváltásban;
-
jobb a talajművelés;
-
az új fajták termesztése érzékelhető hozamnövekedéssel járt;
-
az elmúlt öt évben jelentősen megnőtt a hibridek részaránya;
-
az árak kedvező alakulása tovább erősítette a repcetermesztés jövedelmezőségét.
Jövedelmezőségi szempontból a repce felveszi a versenyt a többi növénykultúrával, de ki kell mondani, hogy a termesztéstechnologia szigorú betartása megköveteli a 3t/ha körüli termésátlag elérését.
Az európai repcetermesztés perspektivái kedvezőek, más olajos növényekével összevetve jobbak. Az európai biodízel-előállitáshoz ma már a kontinensen megtermelt repcemag mintegy 50 %-a szükséges, a biodízel mennyiségének 93 %-a repcéből származik. További, új biodízelüzemek létesülnek Európa országaiban, így hazánkban is. Amennyiben az Európai Bizottság kitart ambíciózus tervei mellett, valamint fenntartja a bioüzemanyagok adómentességét, úgy nehéz lesz a növekvő alapanyagigényekhez árualapot biztosítani. Az EU agrárpiacainak megnyitása a világpiac előtt szükségessé teszi a hozamok és a hatékonyság növelését. Ehhez a repce termesztéstechnológiájának további emelésére, a hibridek még szélesebb körű alkalmazására lesz szükség. Az előrejelzések arra utalnak, hogy az EU 2006-tól nettó impotőrré válik repcemag és repceolaj tekintetében. Egyrészről az élelmezési célú repceolaj-felhasználás további erősődése, másrészt szintén növekvő igénnyel jelentkezik a biodizelpiac. A biodizel-előállitás Európában komoly állami szubvencióval folyik, de az ásványi olajtól való függőség mérséklése érdekében hasonlóan támogatott biodizelprogramok működnek Braziliában, Egyesült Államokban, Japánban, Malajziában és a Fülöp-szigeteken is.
A biodízel helyzetét nagymértékben meghatározza az ásványi olaj árának alakulása, illetve az a kérdés, hogy az EU-ban meddig van politikai szándék adómentességének fentartására. A jelenlegi előrejelzések szerint az elkövetkező három évben Európában a biodízel célú repceolajigény évente 0,5 millió tonnával fog növekedni. Európában 1999/2000-ben 0,6 millió t repceolajat használtak fel biodizel előállitására, 2003/2004-ben ez a mennyiség elérte az 1,7 millió tonnát, 2004/2005-re pedig mintegy 2,4 millió tonna az előrejelzett mennyiség. A biodízel-előállítás kapacitása 2005 decemberére 3,6 millió t lesz, szemben a 2004. decemberi 1,9 millió tonnával és a 2002 év végi 1,9 millió tonnával. Összeségében elmondható, hogy a világ növekvő növényolaj-igénye komoly kihívás elé fogja állítania a kínálati oldalt: a termelőket, akiknek növelniük kell majd a vetőterületeket éppúgy, mint a vetőmag-előállítókat,a műtrágya- és növényvédőszer-gyártókat.
Ahhoz, hogy hazánkban a gazdák komolyabban foglalkozzanak a repce termesztésével, hangsúlyoznunk kell jelentőségét, mert annak ellenére, hogy már 200 éve termesztjük, nem foglalkozunk vele intenziv módon. Itt vannak már az országban a legjobb nyugati fajták, hibridek és jelentősen nem növekednek a repcetermés átlagok. Pedig már a huszadik század elején elég jó terméseket értek el az akkori uradalmakban. A korabeli statisztikák kimutatták, hogy Torda-Aranyos megyében 2450 kg/ha átlagtermést takarítottak be az akkori szelektált Eszterházi fajtával. Nyugaton már régen megbecsült növény, mert ismerik előnyeit és a környezetvédelmet komolyabban veszik. Talán sikerül bizonyítani, hogy kevés olyan gazdasági növény van, amelynek ilyen széleskörű a felhasználása és környezetbarát módon termeszthető. Az EU normák szerint a biodízelnek termesztett repce kvóta nélküli és beszámítható a pihentett területbe, amire támogatás jár, így területe növelhető.
A repcetermesztés technologiája rendkívül sokat fejlődött az utóbbi évtizedben, ezt jól tükrőzik a magas termésátlagok és az, hogy nincsenek minőségi problémák az eladásra szánt tételekkel. Szakberkekben az a mondás járta, hogy a “a cukorrépa minősiti az agronomust" mostanra úgy tünik, hogy ez a mondás inkább a repcére igaz, mivel a szántóföldi növényeink közül a repce igényli a legtöbb gondoskodást és odafigyelést, a technologiai elemek pontos betartását, a növényvédelmi ismereteket. A repce bőséges terméssel hálálja meg a belevetett bizalmat, annak aki kellőképpen kiszolgálja öt.
A termesztés során fellépő összes technologiai elem döntően tudja befolyásolni a jövedelmezőséget, de talán ezek közül az egyik legfontosabb a fajtaválasztás.
A termesztéstechnologia műveleteinek gépei alapvetően a kalászos gabonatermesztés géprendszeréből kiválaszthatók, s így a repcetermesztés, a gabonatermesztéssel társítva, csak kisebb beruházást igényel.
A repce termesztése agronomiai szempontból a következő elemeken alapszik, amelyeknek a pontos betartása a termesztés sikerének kulcsa:
-
időben, jól kiválasztott elővetemény,a talaj előkészítése;
-
a repce szakszerű elvetése;
-
a növény optimális táplálása;
-
a növény időbeni védelme, környezetbarát módon, veszteségmentes betakarítása.
A repce csak vetésváltásban termeszthető. Ugyanarra a területre 3-4 év eltelte után kerülhet vissza. Az olyan elővetemények kedvezőek számára, melyek korán betakaritásra kerülnek és a talaj vizkészletét csak kevésbé merítik ki. Ilyen esetben van ugyanis csak reális esélye annak, hogy a talajelőkészitést és vetést megfelelő időben tudjuk elvégezni. Kiváló előveteményei az őszi- és tavaszi-keveréktakarmányok, zöld-és száraz borsó, jó előveteményei az őszi-és tavaszi árpa, a korai őszi búza. Nem vethető napraforgó, szója, bab, dohány és önmaga után.
A repce talajművelése során ügyelni kell arra, hogy a vetést követően a kelés egyöntetű és gyors legyen. Ehhez apromorzsás, ülepedett, sima felszínű, biológiailag beérett magágy szükséges. A talajelőkészítés során törekedni kell a mélyítő művelésre, a repce ugyanis meghálálja a mélyebb művelést. A repce a legolcsóbb talajjavitó növény.
Vetésre csak a termesztési célnak megfelelő, államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőmagot szabad felhasználni. A repcét fajtától (hibridtől) és a termőhely kezdeti fejlődésre gyakorolt hatásától függően általában augusztus 20 és szeptember 10 között kell vetni.
A repcét dupla gabonatávolságra vetjük. Betakaritáskor négyzetméterenként 60-80 növény elegendő a jó termés eléréséhez, ezért a tél beálta előtt négyzetméterenként 90-110 növényállomány szükséges. Vetési mélység 1,5-3 cm, vetőmagnorma a gyakorlatban 6-6,5kg/ha, de még jobb, ha ez csak 4-5 kg/ha, amennyiben van hozzá megfelelő vetőgépünk. Mivel könnyű, apró magról van szó, a jól beállított vetőgépnek lassan, egyenletesen kell haladni, úgy 6-8 km/óra sebességgel. A repcevetés nagyon körültekintő, pontos munkát igényel. Az egyöntetű, gyors kelés érdekében magtakaró hengert célszerű alkalmazni a feltalaj nedveségtartalmának megőrzésére.
A tápelemigény a termőhelyi adottságok függvénye, fajlagos tápelemszükséglet 1 tonna termésnél 55 kg N, 35 kg P2O5, 43 kg K2O , 50 kg CaO, 10 kg MgO. Ezeknek az adatoknak a tudatában állapítjuk meg a szükséges tápanyagvisszaótlást.
A növényápolási munkák a vetés előtti gyomírtásból, integrált növényvédelemből, vízpótlásból és betakarítás előkészitésből áll. A gyomírtáskor az árvakelésből származó nemkivánatos egyszikű gyomok ellen védekezünk trifluralin, alaclor vagy metolaclor hatóanyagú gyomirtóval, vetés előtti bedolgozással. A betegségek ellen vetőmag csávázással, a kártevőket pedig repülögépes vagy helikopteres állománykezelésel irtsuk, de különös figyelmet szentelünk a beporzást végző méhekre virágzáskor.
A repce termesztésének talán legkritikusabb, az egész termelési folyamat eredményességét döntően meghatározó eleme a betakarítás. A pergési és betakarítási veszteségek minimálisra történő csökkentése érdekében a betakarítás időpontjának helyes megválasztásához a mag érési folyamatait folyamatosan nyomon kell követni. A becők és magvak még viszonylag egyöntetűnek látszó állományban sem érnek egyszerre, melynek oka, a repce virágzásának elhúzódása. A virágzás optimális esetben 1 hónapon túl is eltarthat. A betakaritás megkezdéséhez a becők, valamint a magvak szine ad iránymutatást. Erre azért fontos figyelni, mert az olajfelhalmozódás a mag érésével párhuzamosan növekszik, s egy elhamarkodott technologiai beavatkozás jelentős minőségi értékvesztést idéz elő, kései beavatkozás a becők letöredezéséhez vezet, ami ugyancsak nagy mennyiségi termésveszteséget okoz. A betakaritási technologia összetett feladat, amely magában foglalja: az állomány mesterséges leszáritását (deszikkálását) a magvak betakaritását a külömböző arató-cséplő gépekkel, a termény szállitását és végül a repcetarló szárzuzása. A betakarítás, mint komplex munkafolyamat gondos és pontos, tervszerinti munkaszervezést igényel.
Az intenziv termesztés ilyen apró de pontos és fontos lépésekből épül fel. Egy–egy késés vagy hibás döntés tönkre teheti eddigi munkánkat, és a természetben nagyon kevés a visszaút. Nyugaton a szaktanácsadók adják szinte minden lépéshez az utasítást. Szakma ez is kérem, nem szégyen, ha valaki valamit nem tud, csak kérdezni kell azoktól akik ezt tanulták és gyakorolták. Ezért kell szaktanácsadókat megkérdezni, hogy kisebb legyen a kockázat. Ezt most tényleg a nyugatiaktól kell ellesnünk, mert ők ezt már végig játszották, és a piac kegyetlen. Hazánkban általában a napraforgó termesztést támogatják.
Mi is tudunk intenzíven repcét termelni, csak jobban oda kell figyelni és eleget tenni a növény kivánalmainak. Hosszú távon kell gondolkodnunk egymást segitve közös gépparkkal, közös raktárral, sok közös ésszel és akkor mindez sikerül. A most következő éveket már ilyen gondolatokkal kellene szervezni. A repce stratégiai szerepe egyre inkább előtérbe kerül Európa-szerte, ami nagy lehetőségeket rejt. Kár lenne erről lemondani, és az üzletből kimaradni.
Balogh Pál
