A Nobel-békedíj többször támogatott már törékeny békefolyamatokat

Már a múltban is többször volt hivatott törékeny békefolyamatokat megtámogatni a Nobel-békedíj,  amelyet pénteken Juan Manual Santos kolumbiai elnöknek adományoztak a veszélyben lévő békeszerződés sikerre vitele érdekében  - írta az AFP francia hírügynökség..

Az észak-írországi megbékélés két kovácsa, a protestáns David Trimble, az Ulsteri Unionista Párt vezetője és John Hume katolikus vezető 1998 októberében a 30 éve tartó, közel 3600 ember életét kioltó zavargások "békés megoldása érdekében kifejtett erőfeszítéseiért" kapta a Nobel-békedíjat. Néhány hónappal korábban írták alá Belfastban a London és Dublin, a protestáns és katolikus pártok közötti, "nagypénteki egyezmény" néven ismertté vált békemegállapodást.

A kitüntetéssel 1996-ban a kelet-timori önrendelkezésért folytatott harc két vezéralakját ismerték el: Carlos Filipe Ximenez Belo püspököt és José Ramos-Hortát, a kelet-timori ellenállási mozgalom szóvivőjét "a konfliktus igazságos és békés megoldása érdekében végzett munkájáért". A sziget Indonézia által történt megszállásának 24 éve alatt (1976-1999) közel 200 ezren haltak meg a konfliktusban az egykori portugál gyarmaton. Az 1999-ben az önrendelkezésről kiírt népszavazás után  Kelet-Timor 2002-ben vált függetlenné.

Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Front vezetője, Jichák Rabin izraeli miniszterelnök, valamint külügyminisztere, Simon Peresz 1994-ben részesült a díjban "a közel-keleti békét célzó erőfeszítéseiért". Ezek az erőfeszítések a palesztin autonómia alapjait lerakó 1993-as oslói megállapodásban, valamint az egykori ellenségek, Arafat és Rabin közötti történelmi kézfogásban öltöttek konkrét formát. A bizottság azon döntése, hogy Nobel-békedíjjal tünteti ki Jasszer Arafatot, heves vitát váltott ki, a bizottság öt tagja közül egy le is mondott.

Napjainkban a három kitüntetett egyike sem él már: Rabint 1995-ben meggyilkolták, Arafat 2004-ben halt meg, Simon Peresz pedig 2016 szeptemberében, az izraeli-palesztin megállapodás esélyei pedig ritkán voltak komorabbak, mint manapság.

Az dél-afrikai apartheid-ellenes harc hőse, Nelson Mandela Frederik Willem de Klek államfővel megosztva kapta a díjat 1993-ban "a több évtizedes apartheid utáni megbékélési erőfeszítéseiért" és a "demokrácia alapjainak lerakásáért a Dél-afrikai Köztársaságban".

1990-ben Frederik Willem de Klerk utasítására 27 év után kiengedték a börtönből Nelson Mandelát. Ez a döntése, valamint az apartheid hivatalos eltörlése tette lehetővé az első demokratikus választások megtartását, amelyen 1994-ben Mandela lett az államfő.

A két ország közötti békeszerződéshez vezető Camp David-i megállapodást 1978 szeptemberében aláíró Anvar Szadat egyiptomi elnök és Menahem Begin izraeli kormányfő ugyanazon év októberében azért kapta a díjat a Nobel-bizottság szerint, mert közel 30 éven át tartó háború után "megtörték a két népet elválasztó jeget".
Szadat, aki 1977 novemberében járt történelmi jelentőségű látogatáson Jeruzsálemben, 1979-ben az első arab államfő lett, aki békeszerződést írt alá Izraellel. Béke iránti elkötelezettségéért azonban az életével fizetett: 1981 októberében meggyilkolták.

1973-ban Henry Kissinger amerikai külügyminiszter és Le Duc Tho, a vietnami kommunista párt vezetője kapta a díjat, akik néhány hónappal korábban, januárban aláírták a párizsi békeszerződéseket. Ez utóbbi megállapodás ugyan nem vetett véget a háborúnak, csak a vietnami amerikai katonai jelenlétnek.
Le Duc Tho elutasította a kitüntetést, Kissinger hiába ajánlotta fel, hogy visszaadja a díjat, a Nobel-bizottság két tagja lemondott.

Az amerikai kivonulást kihasználva Észak-Vietnam fokozta offenzíváját, amíg 1975 áprilisában a saigoni Amerika-barát rendszer bukásával végső győzelmet nem aratott.