A világ legkisebb rókái méltán kerülhettek ebbe az állatházba, hiszen hatalmas füleikkel úgy néznek ki, mintha mesebéli élőlények lennének.
A mókásnak tűnő külső azonban igen hasznos élőhelyükön, hiszen a természetben Észak-Afrika sivatagjaiban, valamint a Szaharában és az Arab-félszigeten élnek s testfelépítésük élőhelyükhöz alkalmazkodott: tömött bundájuk kitűnő hőszigetelő képességgel rendelkezik, így megvédi az éjszaka vadászó állatokat a sivatagban uralkodó éjjeli hidegtől. Szőrük világos színezete nem csak kiváló rejtő színt biztosít, de hatékonyan veri vissza a hőt, így nappal véd a túlmelegedés ellen is, míg szőrös mancsaik egyrészt tompítják lépteik zaját, másfelől védik a nappali homok perzselő forróságától őket.
Túlnyomórészt hússal táplálkoznak, kisebb gerinceseket, és gerincteleneket fogyasztanak, ám megeszi a tojást, a bogyókat és gyümölcsöket is.
Egyes feltételezések szerint Antoine de Saint-Exupéry leghíresebb művében, A kis hercegben szereplő Rókát - a kis herceg legjobb barátját - nem az európai vörös róka, hanem a sivatagi róka ihlette. 1935 végén az író egyik társával kényszerleszállást hajtott végre Egyiptomban, a Szaharában, ahol több ízben látott sivatagi rókákat, de 1928-ban, Nyugat-Szaharából is egy olyan levelet írt húgának, melyben említést tett ezekről az állatokról.